2013. október 15., kedd

Családi esemény

Szabadkígyós Vadászkastély Vendéglő
Pankát eljegyezte Milán, tehát a legnagyobb unokám férjhez megy.
No és mi történt ekkor.
- Talán a világban béke volt erre az időre, egy kicsinykét talán.
Íme néhány kép az ebédről, ami 3 órakor délután kezdődött.
Az esemény színhelye

Elhelyezkedés...Pamka várakozása

Rendeződés

Nagyjából megtalálta mindenki a helyét...

Panka széttekint...


Márk, Eszterke, Dorcsi és Emese a testvérek

Milán édesapja

Csaba. Panka édesapja

Györgyike, Panka édesanyja

Magamban mélázvan

Milán és Panka

Eljegyzési virágcsokor, azaz kosár

A TORTA


Ez is a virágkosár oldalról kell nézni...

A borok és az ünneplők

Ünnepi beszéd

Ünnepi beszéd II. 

Panka és Milán

Én

Anyja és lánya

Ünnepi csokréta

A ceremónia...

Áttekintő 


Pezsgő...


ÉN
Anyja a és lánya

Puszi és fogadása...

2013. szeptember 30., hétfő

Jelenfaggató

Egy polgár jegyzetei
Emlékek árján ülök a FőTéren
Azt gondoltam, hogy hetente legalább egyszer elmegyek a reneszánsz FőTerünkre, nem másért, mint felidézni, amit kell és ami él bennem.Emlékek árján ülök a FőTéren, s eszembe jut  többek között hogyan jöttem éppen Orosházára Bukarestből.
Bukarestben hadd időzzek begy kicsit. Miután Nagykárolyban leérettségiztem, én is elindultam a magam életútján. Azt hiszem bizonytalan voltam nagyon. Apám mindenképpen azt szerette volna, ha jogász leszek. Nekem romantikus álmaim voltak geológus akartam lenni, hogy távoli vidékeket bejárjak felfedezzek, hogy eljussak pl, a Bajkál-tó környékére (szovjet filmek hatása, mert rengeteget jártunk moziba, amely Károlyban az egykori színház épületében volt), de imádtam a Kárpátokat, a havasok varázsa arra ösztökélt, hogy közöttük éljek, de csodálattal töltött el Nagykároly vidéke is. Az Érmellék mocsaras vidéke sajátos hangulatot árasztott, s ebben igen jól éreztük magunkat barátommal, osztálytársammal Komáromi Janikával, Silimon Zolival, Karácsonyi Péterrel és öccsével Karcsival  A Bobáld Nagykároly mellett az ősfalu napi elmélkedő dombunk volt, ahova kerékpárral jártunk ki főleg Silimon Zolival elmélkedni, fotózgatni, nézni a szárcsákat, a kácsákat és a fákon a szarkák ugrándoztak. A domb alatt valóságos kis paradicsom volt tocsogókkal egy kisforrással és egy erecskével, amely Majtény fel csordogált.Amíg járható volt a dülőút addig hetente mentünk ide.Ha hazamegyek nekem ma is szent zarándokhely a Bobáld.
Érettségi után nagykárolyi létem m,ás irányt vett részben, ami eljuttatott Bukarestbe, ahol újságíró lettem. Mindez történt 1958-ban. Akkor eljöttek értem, Bukarestből, hogy legyek a Pionír című gyermeklap egyik riportere. Előzménye ennek, hogy 1956-ban érettségiztem, aztán egyetemi felvételi következett volna, de anyám lebeszélt a dologról, hogy halasszam későbbre, előbb szerezzek egy szakmát, ami bármikor biztos megélhetést nyújt majd.Apám ragaszkodott volna a jogtudományhoz, de ő akkor Bukarestben volt valamilyen átnevelésen kellett részt vennie önként vállalat kötelező jelleggel. Egy évre vitték el. Anyám aztán döntött, s én elfogadtam. Mondta, hogy különben is esélytelen vagyok a jogra felvételt nyerni, még akkor is, ha apám úgy nagyjából a rendszert szolgálta, ám már többször megtapasztaltuk, bogy a rendszer azt teszi alattvalóival, amit akar. Ha nem tetszik bedarál, s eltűnsz, mindegy,hogy ki voltál. Aztán az is felsejlett, amiről otthon soha nem esett szó, mert anyám nagyon félt, hogy egy magyarnak az esélyei sokkal gyérebb, mint egy birtokló román állampolgárnak, pláne,hogy nem is beszéltem románul, csak nagyon gyatrán.
Különben éppen az a dolog, hogy apám a rendszert szolgálta, engem roppant zavart, s menekültem ebből a körből, Ezért is mondtam igent Bukarestre, mert messzire elkerülhettem Nagykárolytól. Akkor már fojtogatott a károlyi levegő.

2013. szeptember 28., szombat

VERSNovella

Ballada a vörös Trabantról
Halljátok hírét az   mi esetünknek,
Krónikák zengik messzi hírünket.
Okosnak hitt nagyszájúak törvényt alkottak,
Csordaként tereltek egy nyájba soroltak.

Nagy emberek jöttek, mutatták magukat
Istenként imádták lábuk elé borultak
S a nép csak hurrázott, ez jött a parancsba
Különben könnyen végzed egy munkatáborban.
Vágyunk netovábbka egy Trabant volt.
Nekünk a boldogság ígérete a pöfögő

A vörös Trabant már köhögve, de döcög
Mindenki ámulatára







2013. szeptember 24., kedd

Jelenfaggató

Ismét FŐTÉr
Nincs olyan nap, hogy valami jó-rossz ne történne. Jó, hogy ma végre a belvárosban jártam, könyvtárban voltam. Körtefát nézegettem, s hallgattam a vizek csobogását.
A vizeknek csorgása, hömpölygése mindig örömmel tölt el. Most azt szeretem Orosházában, hogy csordogáló vizei zenélnek, s ez oly kedves a fülemnek, lelkemnek, szívemnek.  Ez volt a jó dolog, meg az, hogy október végén verskötet bemutatót tartunk a könyvtárban. Most állítjuk össze a műsort. Nem tudom, hány jönnek el. Négyen biztosan leszünk.
Rosszról most minek írjak! Csak csodálkozom a körtefán!

2013. szeptember 10., kedd

Jelenfaggató

Indul a nap...
Indul a nap, reggel 6 órakor percnyi pontossággal. Ágybanülésre vagyok ítélve, hisz csak segítséggel tudok felkelni. Az egyik lábam rövidebb lett, a másik borzalmasan fáj és gyenge. Hát, ami még van hátra így kell leélni. Néha azért lázadok, s lehet, hogy undok is vagyok. Ám visszatérve állapotomra, jó dolog, hogy az elmúlt éjszakát átaludtam. Ilyen nem volt már hetek óta!
Az ég szürke és borúlt. Goondoltam, hogy minden szándék nélkük a ,mai nap mozzanatait rögzítem, mert érdekes is lehet. Egy kismarék gyógyszert bevettem, kávémat megíttam, smost következi,a reggeli a napi reggeli kása. Mert a kása jó!
Mosakodás ceremóniája is kétemberes nálam.
10 órakor jön Csaba, kivesz az ágyból és áttesz a kerekesszékbe, mert egy csoport német túristának mutatom meg városunk Főterét és mesélek múltjáról és jelenéról. Ők 11 óra után érkeznek. Én elektromos meghajtású kerekesszékkel közlekedek majd, s közben mesélek.
Most már délután 3 óra is elmúlt, s itthon vagyokl. Bizony nagyon elfáradtam. Berta János kinek könyvét kiadtam (Hódmezővásárhelykutasipuszta, Helios Kiadó. 2012.) hozott magával hat embert, hogy megismerjék azt a vidéket, ahol Hugo Hartung könyve Piroskára gondolok folyton cselekménye játszódik. Fél 12-kor kezdtem a katolikus templom előtt, aztán egy kávé az Amadeusban, s az új Főtéren folytattam, majd a Történelmi Emlékpark a gimnázium előtt. 14 órakor váltunk el, ők az állomásra mentek mi hazajöttünk.
Most már itthon.
Pihenek egy kicsit, a lábam nagyon fáj, zsibbad, aztán a kenyeres könyvbe írok valamennyit. Már ennyi lesz.
Elég hűvös lett az idő mára, lehet, hogy időjárás változás is megvisel.

2013. szeptember 9., hétfő

Jelenfaggató

Megtelik az aréna
A plebs élvezi a demokráciát. A görögöknél a színház az istenek ünnepléséhez kötött rítus volt, s három azaz 3 egymást követő napon darabokat mutattak be, de csak a legjobbak jutottak be, még Szophoklész műveit is előzsűrizte a vének tanácsa, pedig ő nagy volt és tehetséges. A Dionüszosz ünnepéhez kötött színházi játékok hagyománya ma is él, ez a nagy választások ideje (változó időponttal). Most tavasszal nálunk is lesznek választások, de a +színházi parádé+ már zajlik,
S vannak sajátosan egyedi alakítások, és vannak sablonok.
Bárki bármit kérdez, mindig ugyanazt szajkózzák vissza, aminek lényege: ÉN akarok lenni az úr, nektewk pedig "Nesze semmi, fogd meg jól!" S én ezzel be is fejeztem az erre való figyelést.
Az aréna lassan megtelik, s lesz megint gladiátorjáték. Van aki élvezi, s ezért már úgymond kampányol. De nincs még itt a kampány ideje avagy a demokrácuia jegyében ezt már lehet?!

Jelenfaggató

Ez már szeptemberi nap...
Lassan hűvösödik, s megérkezett az őszi esők kora. Az utcánkból elvonultak a földharapó dínók a vezeték (szennyvíz) lerakva, az udvarra éppen behoztak egy csonkot. Rákötni nekünk kell, egy vagyonért. Van aki azt mondja talán fél százezerből meglesz.

2013. szeptember 1., vasárnap

Augusztusi utazás

Mindenki nyaralni megy, talán ez az idei utolsó nagy utazási hullám. Jó ez nekünk? Csak jó, mert a nép örül, neki jónak tűnik.
A mérték tartása azonban nem lenne hiba, mert a mértékkel nálunk mindig bibi van. Vannak már jelek, hogy megtorpanás jöhet.
Ma este 20 óra körül (aug. 25), Orosházára is megjött a hűvösebb idő. Most már esik az eső is. Mifelénk sár lesz, de mekkora. Az utcába úgy emelkednek a hegyek, ahogy telnek a napok, mert földharaőpó dínók lepték el a várost, árkot ásnak. Mielőttünk az út közepén lesz a szennyvízcsatorna. Itt van a város legmagasabb pontja, s ezért, hogy megfelelő legyen a lejtés, a csatornát majdnem 4 méter mélyre kellett letenni. Óriási mennyiségű földet kellett kiássanak, s az az út jobb oldalára került. Majd három hétig volt az ostromállapot.
Az ember azért sikeres mert képes az átváltozásra, képes megújulni. Ez a mi titkunk, s ez Orosháza Főterének is a titka. Titokzatos tér a FőTér.
Augusztusban utaztunk. A Fülöp nemzetség találkozója volt Nagykárolyban. A találkozó augusztus 18 és 20 között volt. Úgy jó volt minden. Mindenki jól érezte magát, Jövőre ismét szervezünk találkozót Nagykárolyban. Ott voltunk mintegy 25-ön.
Csaba bográcsos csülökpörköltet főzött, a kastély lovardájában terítettünk, s ott vacsoráztunk. A nagycsalád a kastély mellett lévő Lovardai Panzióban aludt. lakott.,
Most már elkezdődött a nagy politikai cikuszi arénajáték a hatalomért.

2013. augusztus 25., vasárnap

Jelenfaggató

Ősz!
Tudom, ez a rend. Előbb utóbb el kell menni. Miért van így ?
valaki itt a szomszédban elment.
 A kertben volt egy gyönyörű szép és egészséges termés hozó almafánk. Kiszáradt.

2013. július 31., szerda

JELENFAGGATÓ

A FőTéren állva
Akárhogy is nézem, s bármerre járok, látom, hogy a FőTér az úgy rányomja a n bélyegét a településre. Hódmezővásárhelynek van szép, klasszikus történelmi hangulatú főtere, s így meghatározó atmoszféra lesz az uralkodó. Magasabb esztétikai szintek utáni vágy hordozója a főtér.
Orosháza, mint annyi mindenben ebben is megkésett.Pontosabban az úgymond Polgárosodásban időhátránnyal indult el, s bizony az itteni gondolkodás nem is nagyon szorgalmazta a proletkultos nézet átlépését.
Egy hónapja annak, hogy azt mondjuk, Orosháza is főteres város lett.S tegyük hozzá, hogy fesztiválvárossá válása is folyamatos.
Ez a főtér jó közösségi térnek látszik, s Orosháza kezdi belakni a FőTERét. Jól teszi..

2013. július 21., vasárnap

A SEMMI

A Semmi a valami lényegi eleme, mert semmi nélkül nincsen valami.

2013. július 15., hétfő

Üzenet

Azt gondolom, hogy a FőTérről írott és írásra kerülő meditációmat egységesítem most és a folytatások is úgy kerülnek, Valójában  egy város élete bontakozik ki, ha minden igaz. Szép napot mindenkinek.
Nem tudom eléégé csodálni a csobogó vizet!

2013. július 7., vasárnap

Újdonság az ikerverseskönyv Csaba fiammal

Úy gondoltunk, hogy az új FőTér avatóra jelentetjuk meg könyvünket, amely két verseskönyv egy kötetben. NE BÚSULJ  illetve CSAVARGÓKÖNYV a könyv címe.
A könyv már a könyvesboltban kapható

2013. június 28., péntek

Jelenfaggató A főtéren állva

FŐTÉRI MEDITÁCIÓ
Orosháza űjkori történetének nem zsivajgó, de gondolatébresztő eseménye volt 2013. június 22. amikor  átadták az új főteret.
No, és milyen a FőTér? - kérdém egy ismerősömet.
- Hát milyen lehet?
Szép és meglepő, úgy vettem észre ráadásul mindjárt meg is szerették, leglábbis azt hiszem, mondta a tanárember, aki most már inkább azzal van elfoglalva, hogy jaj vajon milyen is lesz az ígért és felvázolt pedagógus életpálya...
A FőTér már tele van élettel, zsivajjal és mesei varázslással. Néha azt várom,hogy találkozom az itt ott üres placcokon esetleg Gyopárka tündérrel, vagy egy öreg subás juhásszal, olyan kis embermértékű bronz szobrocskával, ahogy ott áll és én megsimogatnám, a gyerekek is megsimogatnák és mesélnénk egymásnak
Én minden esetre azt gondoltam, hogy megírom a nyáron az Amadeus kávéház második kötetét, ha Melis uram jó szívvel fogad és megkínál egy-egy kávéval, s leül ő is mellém, hogy történeteket meséljen,
Így töltenénk meg a teret. Én tiltó táblákat nem tennék ki sehova, engem idegesít, de bácsikát szívesen látnék ott, ahogy sétálgat és okos szóval tanítgatja az együttélési szabályait, no és a szülők is okítgatják csemetéiket. Okos szóval, met idw csak az illik.az.
Mondom OKOS SZÓVAL, mert ez a tér az okos szó sokaságának a tere kell  legyen.
Úgy általában mondenki tudja, hogy a  főtér, fontos része egy egy településnek. A  városi élet egy fontos szelete itt zajlott. Ma ez már megváltozott és inkább a szórakozás, a szórakoztatás vette át a fontossági sorrend szerinti szerepet. Már az ókorban és aztán a középkorban is a városok alakulásának, formálódásának egyik meghatározó része volt a főtér. Többek között itt működött a gazdasággi élet egyik fontos motorja, a piac. A piac a szó klasszikus értelmében teretkövetelt magának, hiszen az eladásra szánt portékát be kellett mutatni a   vevőnek. Tehát kellett a tér. Ez a tér aztán más tartalommalis teliítődik, mert térré csak úgy lesz, ha egy adott térre építkeznek. Ezzel elindult az urbanisztikai változás, a tér formálódása. Üzletek, szállódák, fogadók, vendéglők létesültek éppen a vásárok miatt, s a helyi hazdag kereskedpk, iparosok, elöljárók, hogy minél közelebb legyen az élet eme gazdasági funkciójához, itt építtették meg házaikat, díszes palotáikat.
Aztán ebben a sorban kiemelt helyet kaptak a politikai és egyházi hatalom szereplői, s azok úgymond hivatali épületei. hatalom építészetben is meg kellett mutassa a maga  arcát és gondolkodásmódját. A tér aztán ilyen módon  a lehető legtehetségesebb urbanisztikai szakemberek elképzelései szerint alakult, formálódott. Mindennek persze meghatározó eleme volt a pénz, mert az építész, a kivitelező és az ide csatalozó egyéb járulékos elemek mind jelentős anyagi befektetést kivántak. A jó és tehetséges szakember mindig sokba került, s akik lemondtak az ilyen irányú odafigyelésről, azok gyakran, silány és jeltéktelen főtereket alkottak csupán.
Az urbaniztikai öszkép az ott élő emberek gondolkodását is befolyásolja, meghatátozza. Ez gyakran vezet a primitivizmushoz, no nem az egyidőben a 19. század vége 20. század  első fele művészeti irányzatáról van szó, haem az igénytelenség terjedéséről, eluralkodásáról.
Nem véletlen, hogy Orosháza fejlődését is meghatározta a főtér léte vagy nemléte. Körölötte: Hódmezővásárhely, Szentes, Csongrád, Béklscsaba, Gyula, mind példamutató főtérrel bírt és épolja ma is arculatát. Orosházán nem volt csupán egy eltüntetett piac eklektikus romhalmaza, melynek egykoron a középpontjában a mai Amadeus Kávéház előtti parkolóban épített otromba benzinkút lett a város büszkeségének építészeti hirdetője. (Ó! Micsoda idők!)
(Folytatom)
I.

2013. június 23., vasárnap

Jelenfaggató - A Főtéren állva

A Főtéren állva lábam alatt lassan hömpölyög a múlt szélesen sodró árja. Emlékek özöne torlódik bennem, s egymással viaskodnak, keresik értékrendjüket, helyüket. Talán lasan tisztulás is lesz mindenben, mint ahogy a Tisza is megtisztult a ciánszeennyeződéstől. Bár erre mifelénk úgy rémlik még mindig vannak mérgezett (a félreértések elkerülése vogett kizárólag a vegyszeres mérgezésről elmélkedem) földek, területek erre, arra (üveggyári hulladék, téesz vegyszerek itt-ott elásva, s amiről nem szól a fáma!) Vannak, akik tudják!
Hát akkor maradjon is minden elásva, de örökre!
I. FŐTÉR folytatom egy másik bejegyzésben
Úgy általában mondenki tudja, hogy a  főtér, fontos része egy egy településnek. A  városi élet egy fontos szelete itt zajlott. Ma ez már megváltozott és inkább a szórakozás, a szórakoztatás vette át a fontossági sorrend szerinti szerepet. Már az ókorban és aztán a középkorban is a városok alakulásának, formálódásának egyik meghatározó része volt a főtér. Többek között itt működött a gazdasággi élet egyik fontos motorja, a piac. A piac a szó klasszikus értelmében teretkövetelt magának, hiszen az eladásra szánt portékát be kellett mutatni a   vevőnek. Tehát kellett a tér. Ez a tér aztán más tartalommalis teliítődik, mert térré csak úgy lesz, ha egy adott térre építkeznek. Ezzel elindult az urbanisztikai változás, a tér formálódása. Üzletek, szállódák, fogadók, vendéglők létesültek éppen a vásárok miatt, s a helyi hazdag kereskedpk, iparosok, elöljárók, hogy minél közelebb legyen az élet eme gazdasági funkciójához, itt építtették meg házaikat, díszes palotáikat.
Aztán ebben a sorban kiemelt helyet kaptak a politikai és egyházi hatalom szereplői, s azok úgymond hivatali épületei. hatalom építészetben is meg kellett mutassa a maga  arcát és gondolkodásmódját. A tér aztán ilyen módon  a lehető legtehetségesebb urbanisztikai szakemberek elképzelései szerint alakult, formálódott. Mindennek persze meghatározó eleme volt a pénz, mert az építész, a kivitelező és az ide csatalozó egyéb járulékos elemek mind jelentős anyagi befektetést kivántak. A jó és tehetséges szakember mindig sokba került, s akik lemondtak az ilyen irányú odafigyelésről, azok gyakran, silány és jeltéktelen főtereket alkottak csupán.
Az urbaniztikai öszkép az ott élő emberek gondolkodását is befolyásolja, meghatátozza. Ez gyakran vezet a primitivizmushoz, no nem az egyidőben a 19. század vége 20. század  első fele művészeti irányzatáról van szó, haem az igénytelenség terjedéséről, eluralkodásáról.
Nem véletlen, hogy Orosháza fejlődését is meghatározta a főtér léte vagy nemléte. Körölötte: Hódmezővásárhely, Szentes, Csongrád, Béklscsaba, Gyula, mind példamutató főtérrel bírt és épolja ma is arculatát. Orosházán nem volt csupán egy eltüntetett piac eklektikus romhalmaza, melynek egykoron a középpontjában a mai Amadeus Kávéház előtti parkolóban épített otromba benzinkút lett a város büszkeségének építészeti hirdetője. (Ó! Micsoda idők!)


2013. június 20., csütörtök

JELENFAGGATÓ

Sziasztok!
Üdvözöllek kedves Ödön!
Örvendeztem, hogy olvastam soraid kedves Ödön . Vártam már nagyon. Elszomorított a hír, hogy Vénig Laci elköltözött az örökkévalóságba.
Sorsunk előrevetítése tette. Imádkozunk, az Úr majd dönt.
Kiszolgáltatott a mindennapi létünk, rajtunk kivül álló legtöbbször gonosz erők munkálkodnak és igyekeznek pusztítani mindahányunkat. S micsoda értékek hullnak a feledés porába, beletapossák, szétmorzsolják, eltüntetik.
Mostanság mifelénk olyan ünnepi hangulatokat imitálnak, hogy összerázódjon végre ez a város. Új Főteret avatnak holnap gazdag programmal, de már inkább túlzsúfolt egy kicsit. Aztán majd kiderül. Milyen a Főtér? Nem tudom. Én utoljhára februárban láttam, s holnap fogom látni, ha el tudok menni. S aztán elmentem....

2013. június 3., hétfő

JÁSZAI-Horváth Elemér pályázat

Orosháza Város Önkormányzata,
a Helios Alapítvány és a Justh Zsigmond Városi Könyvtár
Jászay-Horváth Elemér
(1888-1933)
orosházi születésű, a Nyugat című folyóiratban éveken át publikáló költő
emlékének ápolására
vers- és prózaíró pályázatot hirdet

A pályaművek mutassák be a mai magyar irodalom eszközeivel  az újratelepítés és a  város történetének fontosabb eseményeit, életét.
Novelláknál különösen ajánlott a város történetéhez kötődő kortörténeti témák feldolgozása. /honalapítás, családi konfliktusok, dinasztiák kialakulása, élete, háborúk hatása, Trianon hatása, a kommunizmus évei, rendszerváltás utáni világ /

Pályázó legfeljebb három  hagyományos, vagy modern formájú (haiku, tanka, epigramma, rubái stb. esetén versfüzérrel – egy füzér 4 kis vers) verssel, vagy három egymáshoz kapcsolódó versfüzérrel pályázhat. /óda, , dal, szonett, ballada /
A prózai műveknél /novella,  karcolat, rövid elbeszélés/ maximum 3 gépelt oldal, / betűnagyság 14-es, sorköz 1,5-ös/
Olyan pályaműveket várunk, melyek nyomtatásban eddig nem jelentek meg,  és azt korábban pályázatra nem nyújtották be.

A pályázaton bárki részt vehet, aki Orosházához és a kistérségéhez kötődik, valamint olyan költői mondanivalót fogalmaz meg, ami megfelel a pályázati kiírás tartalmi
és formai követelményeinek.
A pályázat benyújtásának végső határideje: 2013. július 1.



A pályaműveket
flp.belafulop.bla@gmail.com
címre, elektronikus levél mellékleteként kérjük elküldeni. A pályázat jeligés, a jeligét rá kell írni a mellékletre. A személyes adatokat csak az e-mail tartalmazhatja./név, lakcím, elérhetőség mail , telefonon/

A beérkezett alkotásokat szakértőkből és a kistérség településeiről delegált bíráló bizottság értékeli.


Ünnepélyes eredményhirdetés 2013 nyarán, később  hirdetett időpontban
A nyertesek műveit meglepetés  előadók előadásában  hallhatják viszont a szerzők, és a főtéren felállított Üveg körtefa alapjába is bekerülnek.
I. díj: 30.000, - Ft értékű könyvjutalom
II. díj: 20.000, - Ft értékű könyvjutalom
III. díj: 10.000, - Ft értékű könyvjutalom


Az eredményhirdetés pontos helyéről és idejéről minden pályázó értesítést kap.



2013. május 23., csütörtök

Versek a Bagolyvárból


Arany 
„A vén tanárnak volt egyciterája
s mikor a bánat nagyon megszállja
veszi a kopott, rozzant szerszámot
s múlatja magát a négy fal között.

Nem érdekli már, hogy van- hallgatóság
hisz ma már ő sem divatos jószág
kapkodva, régi időket idéz meg csak.
Mulandó idő gyakran elszakad.

ujjai fáznak, összegémberednek
a húrokat pengetve iskoláról regélnek
ám hova lett, bohóság, szőkeség, illat
fáj már a volt, mert  eltűnt minden mi ringat

Tanárként, dalosként már nem sokra számol
Lassan felejt ő is, minden nap egy régit
de a fiatalság vágya néha felfűtik
ilyenkor szokta melengetni fázós ujját

Csak a hangszer marad, gyakorolni kéne
lehet, hogy hasznát veszed végre
ha eténként kiülsz  az Árpád-kertbe
kalapodba kerülhet egy-két pityke.

Tavasz a gimnáziumok szívében
A templom tornyából lassan ereszkedve
a búgó orgonaszó mellett
a tavasz jött a végtelen Időben
s én megálltam a kövek közt a parkban
múlt időkért szívem kitakartam.
tudtam a titkot, de sohasem értem
hogy lett ez az alma mater hites menedéked
Régi diákok, professzorok, árnyak kerengnek
s hamis eszmék között vergődve építettek tervet.
iskolát faragtak, s közben hazug dolgokra
pengették  a város panelfalait,
Fénnyel dalolt, és nagy-nagy tudással
rejtezkedő professzori akarással
hitték, hogy a fa metszett törzse újra kinő…
s néha – ha engedték - búgott a templom orgonája,
gyógyult a seb, az amputált test
a dal visszhangját énekelte
s lám két zsenge ág kezdett nőni
egymást segítve, miközben tavasz jött.,
s a fényben tovább dalolt az alma máter bennem
a dalban a napsugaras nyugat fénye
 s ölelkezik benne a kettő reménye.
Igy él bennem tavasszal a Székács és a Táncsics,
egy tavasz beteljesülése.


Versek a Bagolyvárból


Májusi
útravaló tarisznyába
Sacinak ballagása alkalmából 2013. május 5-
Látod Saci, így múlik az idő!
Még csak  most volt, hogy  itt totyogtál,
Ujjaink közt morzsoltuk a napok apró
kavicsait: játékkövek és bölcsességek.
Ugye tudod a titkot: a kö bölcsessége:
a keménysége, semmi más!
Mire megnőttél megtanultad,
csak az a tiéd, mit magad szerzel meg
Tarisznyádban legyen ott a kő,
a mindig józan megfontolás
Mindig gondolj a tegnapra is
Akkor nem lesz döntésed hamis.
Az élet keresztutak állandó találkozása,
Te döntesz merre haladsz


Egyedül
egyedül maradtam,
mindenki elment
s egyedül mit tehet
az Északi Sarkon a
jegesmedve?




2013. május 20., hétfő

2013. április 14., vasárnap

MESÉSKÖNYVEM

Kedves Olvasóm! Meséskönyvem arra vár, hogy kézbe vegyétek. de ez a kézi hajtású kőmalom a képen, olyan mint  amit  Gellért püspök is leírt. A  malom már az új könyvem egyik illusztrációja, amely az orosházi kenyérről szól, amely kenyér  ma sehol sem kapható.
Gellért püspük legendájában is olvashatunk a kézimalomról, amelyen a szolgáló leány a búzát kézzel őrőlte, s közbe énekelt. Az ének ugyancsak tetszett Gellért püspöknek, s azt mondta ez a magyarok szimfóniája.



Az OROSHÁZI CSUDAFA MESÉSKÖNYVEM lassan már hiánycikk lett. 
Könyvesboltban még van néhány példány, tehát ha valaki ajándékot akar, ami orosházi is, akkor többek között ezt a könyvet is ajánlom.

2013. április 5., péntek

Versek a Bagolyvárból


Arany  János után szabadon

„A vén tanárnak van egy tamburája
s mikor a bánat nagyon megszállja
veszi a kopott, rozzant szerszámot
s múlatja magát a négy fal között.

Nem érdekli, hogy van- hallgatóság
hisz ma már ő sem divatos jószág
kapkodva, régi időket idéz meg csak.
Mulandó idő gyakran elszakad.

ujjai fáznak, összegémberednek
a húrokat pengetve iskoláról regélnek
ám hova lett, bohóság, szőkeség, illat
fáj már a volt, mert  eltűnt minden mi ringat

Tanárként, dalosként már nem sokra számol
Lassan felejt ő is, minden nap egy régit
de a fiatalság vágya néha felfűtik
ilyenkor szokta melengetni fázós ujját

Csak a kobza marad, gyakorolni kéne
lehet, hogy hasznát veszed végre
ha eténként kiülsz  az Árpád-kertbe
kalapodba kerülhet egy-két pityke.

Tavasz a gimnáziumok szívében
A templom tornyából lassan ereszkedve
a búgó orgonaszó mellett
a tavasz jött a végtelen Időben
s én megálltam a kövek közt a parkban
múlt időkért szívem kitakartam.
tudtam a titkot, de sohasem értem
hogy lett ez az alma mater hites menedékem.
Régi diákok, professzorok és sötét  árnyak kerengnek
idézve a műltat, melyek ezt is - azt is megőriztek
hamis eszmék között vergődve eszmét építettek .
Főként iskolát faragtak,a hazug dolgok ellenében,
titokban emberi tartásra, nemzethitre tanítottak.
Tették, mit tehettek, de az éhes betonváros
 panelfalai, körbevette lelküket.
Néztem az iskolát a tavaszi lágy zsongással,
fénnyel dalolt, és nagy-nagy tudással
rejtezkedő professzori akarással
hitték, hogy a fa metszett törzse újra kinő…
s néha – ha engedték - búgott a templom orgonája,
gyógyult a seb, az amputált test
a dal visszhangját énekelte
s lám két zsenge ág kezdett nőni
egymást segítve, miközben tavasz jött.,
keleti  fényben tovább dalolt az alma máter bennem
a dalban a napsugaras nyugat reménye
 s ölelkezik benne a kettő reménye.
Igy él bennem tavasszal a Székács és a Táncsics,
egy tavasz beteljesülése.


2013. március 30., szombat

Versek a Bagolyvárból


Orosházi baktató

Egy életen át baktattam
Lovamon patkók sorát koptattam,
Érték mi volt? ki mondja meg!
Porló időben hulló végtelen!


Patkós lovam ha megbotlott,
Orosházán egy kovács volt.
Egy kovács volt, ő is oda,
Eltűnt világ, s utcák sora.

Lovam lábán nincs már patkó,
égi rétre visz  a palló.
Én csak nézek, nincs semmi más,
mindez látvány vagy látomás.

Voltak házak, rétek, utak
maradtak a kiszáradt kutak,
lassan megyünk egyre tovább
valami ízért, keressük a csodát.

Fölöttünk voltak, lombkupolák
talán volt víz is vagy égi csodák
nem is tudom mire volt jó.
Lehajolok, ne bántson múlt se faág,
Sírva ölelem a lovam nyakát.

Jászay Horváth Elemér


Jászay-Horváth Elemér: Beszélgetés az életről

Szivem titkos bensejében,
Ahová szem már nem lát el,
Ül egy vén jezsujta páter
Talpig omló feketében
S én beszélgetek vele:
- Páterkém, de szép az élet!
Óhajtása, vágya, mersze,
Színe, bűne, minden perce;
Lányokról nem is beszélek,
Mert tudom, hogy fáj neked.
»Életünk, fiam, mi kurta!
Röpte, mint a puszta szónak
Útja, mint a lelkes szúnak,
Mely magát a fába fúrta
S volta, élte semmiség.«
- Páterkém, de víg az élet!
Az egészség kacagása,
Vérnek tánca, férfi násza …
Minden felhő szerteszéled
S mosolyog az ég szeme.
»Életünk, fiam, bolyongás
Siralomvölgy erdejében.
Minden fája barna ében
S örökös a harang-kongás,
Mely halálra hívogat.«
- Páterkém, de szent az élet!
Az Öröknek csöppnyi mása
Soha napján elmulása;
Minden perc, mely semmivé lett,
Egy-egy istent szült nekünk.
»Életünk, fiam, mi átkos!
Képzelmünknek duzzadt hátán
Vigyorogva ül a Sátán,
S minden percben, mely halált hoz,
Egy-egy lélek pusztul el.«
- Páterkém, való az élet!
Minden jóság, minden gazság
Egyetlen, merész igazság,
Melynek fényén szerteszéled
Komor álmok árnyhada.
»Életünk, fiam, csak álom,
Képzelődés minden tettünk.
Meghalunk, mivel születtünk:
Szél hulláma, légbe szállón,
Minden e két part között.«
Szivem titkos bensejében,
Ahová szem már nem lát el,
Így beszél a csöndes páter
Talpig omló feketében,
És én félve hallgatom.
Nyugat · / · 1912 · / · 1912. 10. szám

2013. március 25., hétfő

Versek a Bagolyvárból

Sóhajok a pokol kapujában
A fájdalom kéngőzös miomáiban
elveszted napi józanságod, csak a perceket számolod.
Nem tudod miért szémolsz, hisz,
 tudod, hogy nincs vége soha,
 csak,hog földdé válik az anyag...
csak, ha porló válesz minden akkor
Lím ott állnak vigyorgó
elleneim.
A város főtere csendes. Sietve megyünkát a téren
Hár,merre  az őssátán fia leselkedik

2013. március 24., vasárnap

Versek a Bagolyvárból

Psalmus Oroshasiensis
Száll a dal, az ének, mint az áldozati füst,
Lassn ballag az áldozatikörmenet,
"Látiatoc feleim, mi mindent túléltem!
látiatoc, mi mindent leírtam
Az ékes Haza, ábrándja úszik azn égen,




VERSEK A BAGOLYVÁRBÓL

Fájdalom...
Nincs üres pillanat, csak az örök lüktetés,
porló csont szilánkok tépik a húsod és ömlik a könnyed
a hús rettenetes feszítése tapad a csontra, bőrre
nincs szünet, nincs kihagyás, mint ahogy a hernyók rágnak
folyton tolyvást az élő testet marják, szívják nedveit. ha még van
Alatta a lapedő egy élősködő fészek, rovarok, nedvesekm hernyők,tojások, a Vég
Legyek....nyögések, injekciók Hollók tolla festi az eget.

2013. január 22., kedd

Jelenfaggató

Kedves Ödön és Barátaim !
Lét én nemlét határán vergődve élni....1
amikor ezt írom,már egy hete jöttem haza a gyulai kórházból, ahol kényszerből már a harmadik kórhárzba, Orosháza, Csaba) töltöttem néhány hónapot.Miért: Állítólag beteg vagyok!. De most már biztos, hogy beteg vagyok. Indult egy éve, Azt mondták nem lett jó laboreredmény. Panaszom, csak annyi volt, hogy nagyon fájt a jobb lábam. Vesebaj,májbaj, + vérszegénység, mérergtúltermelés, amit megállapítottak  szépen, rendben. Közben több hét ágyban fekvés a kórházban, amit teljesen legyengített S közben az erőm egyre jobban elveszett, Már nem is tartottam lényegesnek semmit. Azt gondoltam, már készülhet a leltár.  
,Ma vasárnáp. Hétfőn jöttem ki a gyulai kórházból. Azt gondoltam, nagyobb lesz az örömöm, nem lett !. Szenvedek.ágyhozkötve vagyok és személyfügő állandó segítség. Jövőm a napok múlása, a piillanatok túlélése..
Volt életemben három hét, amit le kell írnom, mert az volt a kínok kínja.Állandó fájdalom a lábamban, s nem szűnt.Akkor éreztem meg, hogy milyen lehetett, mikor Jézus lábába vasszegetet vertek, a kínt mindent kizöltött. Nem tudtam levegetőt venni a fájdalom nélkül.Azt  érezzem,hogy apró férgek rágják a húsom, olyan érzületem volt, mintha egy nyüves, bogaras, szennyes lepdőben fedüdnélk, núzbab, s közben szívják nedveimet. Iszonyatos. 
Közérzetem vegyes. Megmhatározó mozgásképtelenségesm., és fáradok.
Ami történt egy hétalatt: napi rendszreses mosdás, étkezés felülve az ágbabyan, asztalnál, Ballábam gange, hogy felálljak és


Tengeri csillag... ez!


Az élet egyik formája ez is, s én is az vagyok, ágyhpz kötve, félllábbal.
Kínjaim között is a táborra a gondoltam, csak adott erőt. 

tábor Szarvason
, mert a másik odalett. Hosszú a históráija. Most már egyhoz között vagyok. 

2012. november 27., kedd

Versek a Bagolyvárból

Töprengés 
Nem tudom, dolgom van-e még itt a szürkeségben!
Decemberben imára borulva letérdelek
Lám az idő görcsöt kötött az akácfára,
valamire emlékeznie kell itt az Istennek!


Őszi fényben
Látod az arcod a falevélen!
Őszi fény vagy a reményre
Te vagy az őszi fény mása
A földi Idő mely  remegő adventi lángja
Ragyogása vagy a
sárguló fájdalomnak.
Csak zene és dal, no és illat,
tested ring az én karomban
Áttetsző zene lettél
 a puhán hulló őszi lombnak.