Versek a Bagolyvárból

Károlyi Fülöp Béla: Játék a szemüvegemmel

Mióta
hordom messzebb látok

Ám a
Könyvet inkább olvasom

Fényem
a csillagok közt még pislákol

A Csend
világa bennem rég elhonol

Ablakomból
nézve a nagy Alföldet látom

Kérdem
lesz még csendes holnapom

Keresem
merre szöktek a ringató álmok

Bár
megnyugvást úgyse kaphatok

Közelbe
nézni félek csak egyre várok

Zajban
undok sárban vergődve maradok

Tavasz lesz
hinném majd fényben fürdök

Remény
nélkül élve lelkem zaklatott

Az ember
hazugsággal magasra kaptatott

Láttam
mivé lettek keresztek csillagok

Ha messze
néz az ember ködökbe mereng el

Hiába
minden rút a világ s benne az ember

Hamis
már minden földi-égi rend

Szemüvegem
csalóka álmok párás emlékek világa

Ellopott
napjait hozná vissza ifjúsága

A hajnali
puha hangot a szárnyaló illatot

Békét
anyám szemének ellibbent kékjét

Apám
kezéből a rendet ki csillagfényt hazudott

Üvegtükrödbe
vizekről ormokról csorgó fényt

Kergetem
csillagok közt termő égi reményt!

Isten éltessen "kis Balázs"

A Szeghalmon élő Magyari Barnát régóta ismerem. Már nem tudom felidézni a megismerkedés körülményeit, de valamikor az ún. "rendszerváltás" idején történt. Ő Nagyszalontáról jött, s Gyulán telepedett le kis időre, de újságíró lett a megyei lapnál.
Úgy négy-öt évvel ezelőtt (2004-ben) együtt szerepeltünk a könyvhét rendezvényein Békéscsabán a Megyei Könyvtárban, hiszen a Tevan Kiadónál mindkettőnknek megjelent egy-egy könyve. Az övé "AZ EMBER CUCCA" címet viselte, az enyém egy kisregény "Egy város illata" címet hordozta.
Most mindezt azért mondtam el, mert a Bárkában olvastam szép versét, amelyet korábban nekem is megküldött, s lám a Balázsköszöntőre megérkezett a várt fiú is. Barna boldog apa lett. S már előre látom micsoda versek születnek majd ebből az élményből!
Most ismét gratulálok. s Barna egyik versét másolom ide a kötetből, hátha másnak is megtetszik.

Önéletrajz

nehéz dolog koponya formában
örökösen embernek lenni
ha jól emlékszem azt hogy előtte
hol jártam nem kérdezte senki

négyszázharminckilenc esztendővel
késtem le a mohácsi nagy vészt
csecsemőként még nem tudhattam a
magyart hány csata baja emészt

amikor megjöttem nem volt nálam
sem verskötet sem személyi
ezerkilenszázhatvanöt - írták
s én harc helyett elkezdtem élni

Most már szívesen tenném ide a vers párját a kis legényke érkezésének üdvére.
Ölellek kedves Barna, sok boldogságot nektek, a CSALÁDNAK.

Kezembe került egy epigrama

A minap, régi újságokat kellett selejteznem, mert nem fértünk tőlük, de nehezen haladtam, mert mindig beleolvastam a lapokba, s aztán odaragadtam az olvasás, a szöveg mellé.
Nem tudom ki hogyan van vele, de én egyre jobban szeretek olvasni, és egyre többet olvasok.
Így találtam egy kis epigrammát az Élet és Irodalomban, most idemásolom, én megszerettem. Hátha más is...és egyéb hasznos gondolatai is ébrednek:

" Gyurkovics Tibor
Szizifusz

Emelkedik az életem
a nap a hegyre nő
aztán lehull s a mélybe lenn
türemkedik elő
már annyi izom megszakadt
recseg a levegő
már nem is Szizifusz vagyok
hanem a kő"

A világ

Ez a kép, a látvány mellett filozófia.
Forrás Wikipedia /2009-02. 19. kép, amely a svájci Dent de Vaution hegycsúcsól készült 120 fényképből összeállított gömbpanoráma

a HAZA