2009. szeptember 27., vasárnap

Tükörmese

Az ezer tükör háza

Egy tanulságos történetet mondok el felnőtteknek leginkább, de a gyerekek is okulhatnak belőle.
A mese itt olvasható:
http://meseoroshaza.blogspot.com/

2009. szeptember 18., péntek

OROSHÁZI ŐSZ


ŐSZI VERSEK
I.
Károlyi Fülöp Béla:
Városok, őszi hangulatok....
(Egy őszi utazás emlékére)


Ködöl az idő! Sóhajtunk a tájra,
Napfényben fürdik Nagybánya,
S a Láposon úszik felénk Koltó,
Itt lent a sárga, a hegyen a hó.
Őszi bokrok búslakodnak,
Szerelmes szavakat suttognak,
Hideg ködök várakoznak már
A hegyek alatt.


Nagykárolyban a hűs reggelre
gömbbé sűrűsödött a történelem-
Annyi óriás hirdetett itt hitet
Mégis elveszett minden, ez rejtelem...
Országáért riadozik a templom orgonája
Zsoltáros hangú énekek zengenek,
Menedéket keresve imát mondanak
félve. Hisz bujkálnak még ijesztő eszmék
A kastély falai alatt.


Debreceni koradélutánban
Bágyadtan sündörög a házak
tövén osongó magányos múlt!
A Nagytemplom ásító tornyai
mélán ránkmerednek, mi hálát adunk...
Talán már  otthon vagyunk?
Bennünk  röpköd a remény
Madárként szárnyaló időfeledő vágy
A templom tornyai alatt.


Orosházán pilleg az őszi pára,
Belezuhanunk a langyvörös napba.
Az "igért vörös jövő" szürke fénye.
Panellházak között, mint árnyak képe,
Riadt múltat ismét felidéznek.
Az éj ránkszakadt. A házak, fák,
mint tenyérnyi magány-fészkek kihűlnek...
S mi didergő hazánkban remegve élünk,
A "bázis" romjai alatt!


2007. szeptember vége
(Kép: Gyopárosi ősz- Fülöp Csaba felvétele)

2009. szeptember 9., szerda

Levelek a Martinovics utcából 3. Meghajlunk...

Nem tudom, hogy megfigyelték-e már kedves Olvasóim, hogy milyen volt legutóbb Bajnai Gordon testtartása, amikor társhivatalnoka (északon él) várta?, és milyen volt Sólyom Lászlóé, amikor át akart sétálni a komáromi hídon. Találkozóra ment mindkét férfiú, nem mondom, hogy vitéz, mert azt ki kell érdemelni!( No nem ilyen, mint a képen, itt Bennünlet éppen kioktat.!)
Bajnai Gordon egy kicsit meghajolt előre, olyan alázatos póz ez, hogy jelezzem, nem bántok én senkit, Sólyom László bármikor, bármerre megy, egyenes testtartású, kihúzza magát, ő egy nemzetet képvisel (jelzi ezzel) - bár tudjuk, hogy a törvényeket anno úgy alkották meg, nehogy egyszemélyi diktatúrája legyen az elnöknek (de helyette van a miniszterelnöknek -?!).

Szóval csak azt akarom mondani, hogy érdemes odafigyelni a testtartásra. Érdekes módon a mi politikusaink egy részénél olyan fura a testtartás, mert akárcsak az állatvilágban a farkasoknál például, a falka tagjai testükkel is jelzik, hogy behódoltak-e vagy sem. A picit előrehajolt test és a néhány lépéssel korábban előre nyűjtott kéz sokmindent kifejez, de leginkább azt: itt vagyok, nem bántalak, neked van igazad, MEGTESZEM, AMIT KÉRSZ!

Károlyi Mihály is egykoron ilyen gesztussal szolgáltatta ki az egész Magyarországot az ellennek, s ezt ma is elvárják tőlünk.

Csupán emlékeztetőként: 1958-ban  mikor Kádár János Romániába ment látogatóba, és Marosvásárhelyen elmondta híres beszédét, hogy mi, Magyarország, Erdély magyar népével nem foglakozunk,  az csakis Románia belügye, akkor  történt, hogy a határnál (Nagyvárad) nem a saját gépkocsijával ment tovább, hanem  Ceusescu által  rendelt kocsiba ült be. Aztán az 1980-as évek közepén, amikor Grósz Károly ugyancsak Romániába ment, Aradra, akkor a magyar román határnál udvariasan áttesékelték  őt is Ceausescu által küldött kocsiba, s úgy ment tovább Aradon a polgármesteri hivatalhoz (amely a  19. század második felében épült), s  így engedte, hogy ismét megalázzák a magyart (mert általa egy nemzetet aláztak meg). (Magyar ide nem jöhet be!)
Igaz dolog az is, hogy az a bizonyos december 5-i szavazás, amiről mindenki tudta, hogy jelképes, a korabeli kormány olyan erősen agitált ellene, hogy a magyarság jelentős része, elhitte és ellene voksolt a kettős állampolgárságnak is. Orosházán fordítva történt, de a hatalom igen erős ellenpropagandát fejtett ki. itt is a legfelsőbb szinttel egyetértve. De nyoma itt is él a mai napig, hogy ellene volt a hivatalos baloldal.
Mindezt csak azért idézem fel magamban, mert keresem, hogy iik és hogyan tettek egy nemzetet ilyenné, amely képes meg-megalázkodni.
Hát bennünket nem is tudom, hjogy hányszor lehet még sárba tiporni, de a legfájóbb, hogy itthon folyton teszik velünk.
Nos a mi sorsunk akkor a megalázottak és megszomorítottak sorsa, s ezért volt  fájdalom sétálnom Aradon, amiről azt mondta Kossuth, hogy a magyar Golgota.
Azt gondoltuk, mi kis naívak, hogy az únió megoldja. Nem az únió nem oldja meg. Nem tudja megoldani, amit akkor Párizs mellett elrontottak, mert most el kellene utólagosan viselni, ahogy mi is elviseltük, legalább bocsánatot kellene kérni. Mert ez a nemzet egyszer talpra kellene álljon, hogy megtisztulva minden bűntől szennytől bátran élhessen és örüljön az ő Európájának is. Gesztus ez csupán. Ahogy az 1968-as bevonulásért, amit szovjet parancsra tett (=igaz egy hű csatlós Kádár János vezényletével), a magyar vezetés bocsánatot tudott kérni a tavaly Szlovkiától, úgy Versaillesért is lehetne bocsánatot kérni. Mi már mindenkitől bocsánatot kértünk, de amit ellenünk tettek, azért sehol és senki. De nem is csodálom, hiszen ez álom lenne! Tudom ez hiú álom... de ez lenne a legkevesebb, amit egy embercsoportért, egy nemzetért megtehetnének! Igaz ott vannak a baszkok, az írek, s még ki tudja hány kicsi nép a világon.... az ijgurokkal bezárva, a tibetiekről ne is beszéljünk!
S most hallom, hogy Balassagyarmatnál a helybéliek nemkívánatos személynek nyilvánították Ficzot, ott nem jöhet át... de máshol sem szívesen veszik, ám Bajnai megint meghajolt, s garantálta az átjövetel biztonságát. Hát nem bántaná őt senki!
S el tudom képzelni a ma esti tereferéjüket Ficoéknak, ahogy jót mulatnak, "no ugye, hogy azt cvsinálnak, amit mi akarunk, hiszen ők a vesztesek (=mármint MI!)
Erről akkor most ennyit, s nem mondom, hogy kellemes estét kivánok.