K. Fülöp Béla : HETVENHetven év, nem semmi,
Azóta csak itt lenni,
Bizony, bizony.
Hetvenedik éve, azám
mindig téptek édes hazám!
Azám, hazám!
Alig jöttem a világra,
Háborúba ment a fránya,
Szegény magyar!
Elvesztettük a háborút,
Kaptunk újabb "Trianont"!
Kellett nekünk?
Mi voltunk az "okosok"
Legyőztek a vörös kosok,
Hatalmasok.
Amink volt, mind elveszett,
Jött helyette gyűlölet:
Elég,Elég!
Ellopták a haza illatát,
A hársfasorok hangulatát,
Nahát, ahát!
Hetven éve igazán
Tettem érted, édes Hazám?
Nosza, nosza.
Elrepült mint egy röpke nyár,
Kit érdekel: ért-e kár?
Senkit! Senkit!
Hetven évem szép idő,
Ám elkerült a "boldog jövő"
Hazug világ!
Hetven éven át a félsz,
Velem volt mindig ez a vész!
Velem, velem !
Nosza drága hetven év
Élj soká, húzzad még
Odébb, odébb!
Boldogabb már nem leszek,
Jöhet újabb fergeteg!
Lenne remény!
Van még dolgom rengeteg,
Mesélni arról ki mit tett,
Bizony, bizony!
Tanú lettem, tanú ám.
Hitet tenni. Jó Atyám
Muszáj,muszáj!
