Hinni kell benne

Merjünk nagyok lenni!

Magyar, magyar, csángó-magyar, akiket a nemzet elfelejtett.

Kesergő

Versek a Bagolyvárból

Amikor meghallottam ezt a dalocskát rögtön orosházira hangolódott bennem, s rögvest eszembe jutott néhány "pikáns" történetecske, ami a hajdani Orosházához és a híres-neves Gyopárosához kötődött. (Légyott az állomáson..., Az elveszített bugyi...,A csábos Éva stb) Majd megírogatom ezeket is. De lássuk a dalt!
Orosházi dalocska
(átköltés)

orosházi menyecskék ugrálnak mint a kecskék
szeretőjük mindig más, az uruk csak ráadás.
Ná ná ná

viszik, viszik a szilvát, válogatják a magját
én is ettem belőle, szerelmes lettem tőle
ná ná ná

a szép asszony tova lát, vizér küldi az urát
míg az ura vízér jár, a komája nála jár
ná ná ná

édes uram de jó kend, de jó vizet hozott kend
menjen kend még máshoz is, üljön kend még többet is
ná ná ná

gyopárosi tó mellett, leány a legény felett
azért feküdt őrája, viszketett a szoknyája
ná ná ná

úgy szerettem a papot, veszek neki kalapot
de még jobban a papnét, veszek neki kanapét
ná ná ná

ISTEN SZEKERÉN

II. A tanító...

Csak annyit tudunk, hogy volt. Azt tudjuk, hogy tárgyalt Harruckernnel. Ő egyezett meg! Ő vállalta a felelőséget! Népének egy részét hozta magával Zombáról.

Kora hálátlan volt! S az utókor is hálátlan lett!