Egypercesek a képek mellé I.
1. Érbogyoszló:
Érdekes játéka az életnek, hogy 1967 és 2007 között hogyan lett szoros kapcsolatunk lett ezzel az érmelléki faluval. Éppen csak elvégeztem az egyetemet, amikor megismertem a települést, ugyanis egyetemi társaimat, akikkel igen jó barátságban voltunk (Török Árpád és felesége Kovács Sára) ide kapták meg tanári kinevezésüket. Én Mezőpetriben kaptam tanári állást 1967-ban. Több alkalommal meglátogattuk őket, szolgálati lakásuk a templom melletti kántortanítói lak volt. Emlékszem még egy csillárt is farigcsáltam nekik holmi gyümölcsfa ágaiból (legutóbb azt mondták, hogy még megvan). Hogy mire nem vetemedik az ember fia, faragásba kezd, de aztán abbahagytam. De kár! Egy faragott fogasunk nekünk is van, más nem maradt fenn. Aztán messzire sodort innen bennünket az élet, úgymond "hazatértünk" Magyarországra, s Orosházán telepedtünk le. Én egy kis kitérő után ismét tanár lettem az orosházi Táncsicsban magyar nyelv és irodalmat és sokminden mást okítottam.... s vittem tanítványaimat hazaismereti utakra erre arra... s megértették, hogy mit akartam mindezzel...
Talán egyszer 1973 tájékán még egyszer voltunk nejemmel náluk, de ebben már nem vagyok annyira biztos. S jött egy nagy szünet, mert mi nejemmel Magyarországra költöztünk, s bár hivatalos volt minden, én nagyon gyanús ember lettem. Tudtam, ha hazamegyek (Romániába alias Erdélybe), s valakivel beszélek, mindenkit behívnak a szekúra, s nem akartam senkinek sem ilyen "élményt" szerezni, inkább nem találkoztunk. S így eltelt nagyon hosszú idő, s két évvel ezelőtt Sárika keresett meg egy könyv kiadása ürügyén. A könyv Érbogyoszlóról szól - mondotta. A levelét elolvasva rögtön válaszoltam, aztán egy-két telefonbeszélgetés a hárokon át. Határokon át, mert azzal, hogy hazatértünk azt jelentette, hogy kettészelt hazában éltünk tovább, és ma is azt tesszük...Orosházáról hazamegyek Nagykárolyba, Kolozsvárra, Érbogyoszlóra, Székelyföldre, Erdélyből pedig mindig hazautazunk Orosházára. S Orosháza minden ellentmondása ellenére kapocs lett, s ma úgy hívjuk OROS-HAZA. Éppen a betűjátékot kihasdználva egykori tanítványaim meg is alakították az OROS-HAZA BARÁTI KÖRT. Szerintem az egyik legjobb civilszervezet reményét hordozza magában. Szeretem őket, s büszke vagyok rájuk.
Visszatérve Érbogyoszlóra a könyv szerkesztése és kiadása lett a megkért feladatom. Volt egy kézirat, ami a jelenlegi könyv egyharmada lett volna. Mivel rámbízták a könyv megszerkesztését, végiggondolva a dolgot javaslatot tettem a könyv tartalmi részére, s természetesen a szerkezeti felépítésére, s ebből kerekedett ki mára már a könyv. A szándékom azt volt, hogy minél átfogóbb képet adjunk erről a faluról, tehát törekedtünk a monmografikus feldolgozásra is, de könnedebb, úgymond irodalmibb részek is bekerültek a kötetbe. Így aztán sokszor jártam Érbogyoszlón, mert többek között el kellett készíteni a fényképanyagot is, s időnként szükség volt a konzultációra is. Most már nyomda előtti állapotba került a könyv. A könyv címe:
ÉRBOGYOSZLÓ - egy falu az Ér mentén - . Remélem karácsonyra olvashatják. Érbogyoszló polgármestere, Gáspár Gyula, a kiadás költségeinek előteremtését vállalta magára, ami igen jelentős támogatás.
