Húsvét napján minálunk

Versek a Bagolyvárból

Ispán-kút

(Pillanatkép 2007. július 31-)

Fehéregyháza vagy
Héjjasfalva felé:
mindegy merre
ott szaladt a mezőn
mögötte dzsidás lovasok
- mesélték egykoron a
szemtanuk és az okosok -
itt megy az út Segesvárra
vagy Héjjasfalva felé
mindegy már rég volt
egy emlékmű áll ott...
az Ispán-kútnál
esett el Petőfi!



Ott a mezőn, a völgyben,
ahol - talán - Ő szaladt -
most épp egy vonat halad
kopott dízelmozdony húzza
az olajjal teli vagonokat.
Kit érdekel ma már Petőfi!
Egy kor kopottsága ideragadt!



Ott dombon jöttek!
A lankás oldalon jöttek a muszkák
hosszú pikával döfködtek
"Öld meg! Öld meg!-
Öljed a magyart!
De kit érdekel!
Petőfi szívébe a dzsida hegye
épp a közepébe szaladt.

Itt az úton az Ispán-kútnál
bőgő motorok, benzingőz, nyári meleg
Odébb pecsenyesütő kínálja
a vándornak a sült miccset...
- Milyen a szabadság íze? - kérdém
egy srác a miccsbe harap,
ízleli, bólint: "Finom ez a kolbászfalat!"





Gyermekkori emlék

Kolozsvár 1944...

Hirtelen egy villanó kép,
kiléptem a konyhaajtón,
s szembejött velem apám.
Rámnézett és sírt:
" A kisvonatot visszahozom..."
mondta, arca szomorú volt.

Kolozsvár a Kerekdomb alatt
áll a házunk s az utca
nagyon. nagyon messze fut.
Nem is fut, inkább csak lépked
megfogom a messzeséget,
markomban egy falat lekvár
nagyi főzte, de nincs már.
Hiába sírnék, nem jön vissza
a Szamos vize könnyem issza...
A pincében kuksoltunk, félve
szeppegtünk és reméltünk
az ablakon láttuk, ott a járda
s hallom most is csoszogó léptek
a halálba ment a fogolymenet!