2013. szeptember 30., hétfő

Jelenfaggató

Egy polgár jegyzetei
Emlékek árján ülök a FőTéren
Azt gondoltam, hogy hetente legalább egyszer elmegyek a reneszánsz FőTerünkre, nem másért, mint felidézni, amit kell és ami él bennem.Emlékek árján ülök a FőTéren, s eszembe jut  többek között hogyan jöttem éppen Orosházára Bukarestből.
Bukarestben hadd időzzek begy kicsit. Miután Nagykárolyban leérettségiztem, én is elindultam a magam életútján. Azt hiszem bizonytalan voltam nagyon. Apám mindenképpen azt szerette volna, ha jogász leszek. Nekem romantikus álmaim voltak geológus akartam lenni, hogy távoli vidékeket bejárjak felfedezzek, hogy eljussak pl, a Bajkál-tó környékére (szovjet filmek hatása, mert rengeteget jártunk moziba, amely Károlyban az egykori színház épületében volt), de imádtam a Kárpátokat, a havasok varázsa arra ösztökélt, hogy közöttük éljek, de csodálattal töltött el Nagykároly vidéke is. Az Érmellék mocsaras vidéke sajátos hangulatot árasztott, s ebben igen jól éreztük magunkat barátommal, osztálytársammal Komáromi Janikával, Silimon Zolival, Karácsonyi Péterrel és öccsével Karcsival  A Bobáld Nagykároly mellett az ősfalu napi elmélkedő dombunk volt, ahova kerékpárral jártunk ki főleg Silimon Zolival elmélkedni, fotózgatni, nézni a szárcsákat, a kácsákat és a fákon a szarkák ugrándoztak. A domb alatt valóságos kis paradicsom volt tocsogókkal egy kisforrással és egy erecskével, amely Majtény fel csordogált.Amíg járható volt a dülőút addig hetente mentünk ide.Ha hazamegyek nekem ma is szent zarándokhely a Bobáld.
Érettségi után nagykárolyi létem m,ás irányt vett részben, ami eljuttatott Bukarestbe, ahol újságíró lettem. Mindez történt 1958-ban. Akkor eljöttek értem, Bukarestből, hogy legyek a Pionír című gyermeklap egyik riportere. Előzménye ennek, hogy 1956-ban érettségiztem, aztán egyetemi felvételi következett volna, de anyám lebeszélt a dologról, hogy halasszam későbbre, előbb szerezzek egy szakmát, ami bármikor biztos megélhetést nyújt majd.Apám ragaszkodott volna a jogtudományhoz, de ő akkor Bukarestben volt valamilyen átnevelésen kellett részt vennie önként vállalat kötelező jelleggel. Egy évre vitték el. Anyám aztán döntött, s én elfogadtam. Mondta, hogy különben is esélytelen vagyok a jogra felvételt nyerni, még akkor is, ha apám úgy nagyjából a rendszert szolgálta, ám már többször megtapasztaltuk, bogy a rendszer azt teszi alattvalóival, amit akar. Ha nem tetszik bedarál, s eltűnsz, mindegy,hogy ki voltál. Aztán az is felsejlett, amiről otthon soha nem esett szó, mert anyám nagyon félt, hogy egy magyarnak az esélyei sokkal gyérebb, mint egy birtokló román állampolgárnak, pláne,hogy nem is beszéltem románul, csak nagyon gyatrán.
Különben éppen az a dolog, hogy apám a rendszert szolgálta, engem roppant zavart, s menekültem ebből a körből, Ezért is mondtam igent Bukarestre, mert messzire elkerülhettem Nagykárolytól. Akkor már fojtogatott a károlyi levegő.

2013. szeptember 28., szombat

VERSNovella

Ballada a vörös Trabantról
Halljátok hírét az   mi esetünknek,
Krónikák zengik messzi hírünket.
Okosnak hitt nagyszájúak törvényt alkottak,
Csordaként tereltek egy nyájba soroltak.

Nagy emberek jöttek, mutatták magukat
Istenként imádták lábuk elé borultak
S a nép csak hurrázott, ez jött a parancsba
Különben könnyen végzed egy munkatáborban.
Vágyunk netovábbka egy Trabant volt.
Nekünk a boldogság ígérete a pöfögő

A vörös Trabant már köhögve, de döcög
Mindenki ámulatára







2013. szeptember 24., kedd

Jelenfaggató

Ismét FŐTÉr
Nincs olyan nap, hogy valami jó-rossz ne történne. Jó, hogy ma végre a belvárosban jártam, könyvtárban voltam. Körtefát nézegettem, s hallgattam a vizek csobogását.
A vizeknek csorgása, hömpölygése mindig örömmel tölt el. Most azt szeretem Orosházában, hogy csordogáló vizei zenélnek, s ez oly kedves a fülemnek, lelkemnek, szívemnek.  Ez volt a jó dolog, meg az, hogy október végén verskötet bemutatót tartunk a könyvtárban. Most állítjuk össze a műsort. Nem tudom, hány jönnek el. Négyen biztosan leszünk.
Rosszról most minek írjak! Csak csodálkozom a körtefán!

2013. szeptember 10., kedd

Jelenfaggató

Indul a nap...
Indul a nap, reggel 6 órakor percnyi pontossággal. Ágybanülésre vagyok ítélve, hisz csak segítséggel tudok felkelni. Az egyik lábam rövidebb lett, a másik borzalmasan fáj és gyenge. Hát, ami még van hátra így kell leélni. Néha azért lázadok, s lehet, hogy undok is vagyok. Ám visszatérve állapotomra, jó dolog, hogy az elmúlt éjszakát átaludtam. Ilyen nem volt már hetek óta!
Az ég szürke és borúlt. Goondoltam, hogy minden szándék nélkük a ,mai nap mozzanatait rögzítem, mert érdekes is lehet. Egy kismarék gyógyszert bevettem, kávémat megíttam, smost következi,a reggeli a napi reggeli kása. Mert a kása jó!
Mosakodás ceremóniája is kétemberes nálam.
10 órakor jön Csaba, kivesz az ágyból és áttesz a kerekesszékbe, mert egy csoport német túristának mutatom meg városunk Főterét és mesélek múltjáról és jelenéról. Ők 11 óra után érkeznek. Én elektromos meghajtású kerekesszékkel közlekedek majd, s közben mesélek.
Most már délután 3 óra is elmúlt, s itthon vagyokl. Bizony nagyon elfáradtam. Berta János kinek könyvét kiadtam (Hódmezővásárhelykutasipuszta, Helios Kiadó. 2012.) hozott magával hat embert, hogy megismerjék azt a vidéket, ahol Hugo Hartung könyve Piroskára gondolok folyton cselekménye játszódik. Fél 12-kor kezdtem a katolikus templom előtt, aztán egy kávé az Amadeusban, s az új Főtéren folytattam, majd a Történelmi Emlékpark a gimnázium előtt. 14 órakor váltunk el, ők az állomásra mentek mi hazajöttünk.
Most már itthon.
Pihenek egy kicsit, a lábam nagyon fáj, zsibbad, aztán a kenyeres könyvbe írok valamennyit. Már ennyi lesz.
Elég hűvös lett az idő mára, lehet, hogy időjárás változás is megvisel.

2013. szeptember 9., hétfő

Jelenfaggató

Megtelik az aréna
A plebs élvezi a demokráciát. A görögöknél a színház az istenek ünnepléséhez kötött rítus volt, s három azaz 3 egymást követő napon darabokat mutattak be, de csak a legjobbak jutottak be, még Szophoklész műveit is előzsűrizte a vének tanácsa, pedig ő nagy volt és tehetséges. A Dionüszosz ünnepéhez kötött színházi játékok hagyománya ma is él, ez a nagy választások ideje (változó időponttal). Most tavasszal nálunk is lesznek választások, de a +színházi parádé+ már zajlik,
S vannak sajátosan egyedi alakítások, és vannak sablonok.
Bárki bármit kérdez, mindig ugyanazt szajkózzák vissza, aminek lényege: ÉN akarok lenni az úr, nektewk pedig "Nesze semmi, fogd meg jól!" S én ezzel be is fejeztem az erre való figyelést.
Az aréna lassan megtelik, s lesz megint gladiátorjáték. Van aki élvezi, s ezért már úgymond kampányol. De nincs még itt a kampány ideje avagy a demokrácuia jegyében ezt már lehet?!

Jelenfaggató

Ez már szeptemberi nap...
Lassan hűvösödik, s megérkezett az őszi esők kora. Az utcánkból elvonultak a földharapó dínók a vezeték (szennyvíz) lerakva, az udvarra éppen behoztak egy csonkot. Rákötni nekünk kell, egy vagyonért. Van aki azt mondja talán fél százezerből meglesz.

2013. szeptember 1., vasárnap

Augusztusi utazás

Mindenki nyaralni megy, talán ez az idei utolsó nagy utazási hullám. Jó ez nekünk? Csak jó, mert a nép örül, neki jónak tűnik.
A mérték tartása azonban nem lenne hiba, mert a mértékkel nálunk mindig bibi van. Vannak már jelek, hogy megtorpanás jöhet.
Ma este 20 óra körül (aug. 25), Orosházára is megjött a hűvösebb idő. Most már esik az eső is. Mifelénk sár lesz, de mekkora. Az utcába úgy emelkednek a hegyek, ahogy telnek a napok, mert földharaőpó dínók lepték el a várost, árkot ásnak. Mielőttünk az út közepén lesz a szennyvízcsatorna. Itt van a város legmagasabb pontja, s ezért, hogy megfelelő legyen a lejtés, a csatornát majdnem 4 méter mélyre kellett letenni. Óriási mennyiségű földet kellett kiássanak, s az az út jobb oldalára került. Majd három hétig volt az ostromállapot.
Az ember azért sikeres mert képes az átváltozásra, képes megújulni. Ez a mi titkunk, s ez Orosháza Főterének is a titka. Titokzatos tér a FőTér.
Augusztusban utaztunk. A Fülöp nemzetség találkozója volt Nagykárolyban. A találkozó augusztus 18 és 20 között volt. Úgy jó volt minden. Mindenki jól érezte magát, Jövőre ismét szervezünk találkozót Nagykárolyban. Ott voltunk mintegy 25-ön.
Csaba bográcsos csülökpörköltet főzött, a kastély lovardájában terítettünk, s ott vacsoráztunk. A nagycsalád a kastély mellett lévő Lovardai Panzióban aludt. lakott.,
Most már elkezdődött a nagy politikai cikuszi arénajáték a hatalomért.