2009. december 30., szerda

Érbogyoszló - Egy falu az Ér mentén

Közel 2 évi munka után ím kész a könyv: ÉRBOGYOSZLÓ- EGY FALU AZ ÉR MENTÉN.


Karácsony harmadnapján vitték el Érbogyoszlóra az elkészült monográfia első 100 példányát.
Kiadó:Helios Alapítvány Orosháza , Közreműködő: Europrint kft. Nagyvárad,
Nyomdai munka: Yespress Bt.2001, Tótkomlós, Mezőhegyesi út 20.


Főszerkesztő, producer és társszerző: Károlyi Fülöp Béla
Érbogyoszlói szerkesztő és ötletgazda: Török Sára tanárnő


Megjelent 2009. karácsonyán. Oldalszám 350. Kötés: keménytáblás, fűzött. 20 oldal színes melléklettel.

2009. december 29., kedd

Beszédes képek Erdélyből!


Ezzel a képpel kívánok mindenkinek BOLDOG ÚJESZTENDŐT!

2009. december 27., vasárnap

Egy régebbi versem

Károlyi Fülöp Béla


Karácsony, karácsony
- mondja egy hegedős huszonegyedik században-
Ad notam: Búbánat nótájára

Nekem a karácsony egyedül az otthon,
Csendben, üldögélve, a szót folyton mondom,
„Bujdosóvá lettél jó magyar népem!
Hová lett a házad, mind elvették szépen!”


Mondanám a szót, csak sorjában, lassan:
Ékes virágaink, mormolom csak sorban:
„Pozsony, Munkács, Kolozsvár, Szabadka
Porló időben élünk. Sorsunk: az aradi bitófa?”

Karácsony, karácsony, ülök és révedek,
Bennem döngő csizmák, léptek, idegenek,
„Hiába ömlött a pesti srác piros vére!,”
Sír, rí a karácsony: csillag szörnyűségre!.


Csikorog a mennybolt, mi vár ránk! Mi lesz még!
Sorsunk megannyi széttépett nemzetség.
Üldögélünk az idő fényes sátorában,
Hideg télben morgó medve-magányban.

Csendben üldögélek, egy imát dalolva
„Felföldi hegyekben, alföldi csalitban.
Él még az ősi szó, csendül még a dallam,
Rég mondott imánkban: ősi, régi szólam.”

Karácsony, karácsony, fényességes ünnep,
Lelkem fájdalmait fára teszem: dísznek.
Gyertyafénynél ülve, egymásban erős hittel:
Fohászos reményünk: Erős várunk az Isten!

2005. december

A költők Templomot építettek

A költészet az emberiség temploma, a magyar költészet, a magyar nép temploma is. Ezt a templomot minden költő építette, mert ők elmondtak minden olyan felismerést, ami népünket jellemzi. Mindenki, politikusok, szónokok, ügyvédek, művészek, s hétköznapi emberek a költőket idézik mindig, hogy kimondják az általuk vélt igazat, vagy az általuk megfogalmazhatatlannak tűnő valóságot mgfoghatóvá tegyék. Ezért a költők a nép, a város, a falu, s a világban élő emberek lelkiismeretei, szószólói. Ők a legnagyobbak, ők a legtöbbet tudók és értők, ők a jelen és a múlt, s ők jósolnak jövőt is.
Tiszteljétek a költőket!
S most válogatok a templomépítők verseiből!
Ady Endre: A hőkölés népe

Bíró Lajosnak, akivel szerencsés volt régi találkozásom s örök a barátságom


Ez a hőkölő harcok népe
S mosti lapulása is rávall,
Hogy az úri kíméletlenség
Rásuhintott szíjostorával.
Mindig ilyen volt: apró khánok
Révén minden igának barma.
Sohse harcolt még harcot végig.
Csak léhán és gyáván kavarta.
Erőt mutattak, erőt látott,
Vertnek született, nem verőnek.
Önerejét feledte mindig.
Sohse szegzett erőt erőnek.
Betyár urai így nevelték
Nem rúg vissza, csak búsan átkoz
S ki egyszer rúgott a magyarba,
Szinte kedvet kap rúgáshoz.
Ma is itt ül, lomhán, petyhüdten,
Fejét, jussát, szívét kobozzák
S ha nehányan nem kiáltoznánk,
Azt se tudná, hogy őt pofozzák.
Csak a Csodák-Ura meglátná
Végre ezt a szánalmas népet.
Adna neki csak egy dárdányi,
Úri kis kíméletlenséget.

Hogy néhány maradt sereghajtó
Törötten, fogyva azt ne vallja:
Ezért a népért úgyis mindegy,
Ebsorsot akar, hát - akarja.

2009. december 19., szombat

Olvasgatva ezt azt...


Olvasgatva ezt azt, itthon a szűkebb pátriámban Orosházán és az országban, no és a medencében arra jutottam, hogy: "A hidrogén mellett a  hülyeség a legnagyobb mennyiségben előforduló anyag a környezetemben s az egész Világegyetemben."

2009. december 18., péntek

Gömöri György versei


Olvasom, hogy az aradi Irodalmi Jelen Gömöri György legújabb verskötetét díjjal ismerte el.Megérdemli mondom, s újra olvastam néhány versét.
Egyet itt mindenképpen közreadok, mert ennek az országnak a sorsát e vers ténye határozta/rozza meg azóta, s még mindig.

Az utolsó szó jogán, 1958-ban

Szilágyi József emlékének
Én veletek, árulók, pribékek,
nem tárgyalok. Egy évig koholtatok
egy pert, amiben mi; a vádlottak,
régi „elvtársaitok” vagyunk (bár ti
az elvekről már rég lemondtatok),
s vannak köztünk talán régi
barátok is...De nem számít ez,
csak a pillanatnyi érdek,
az, hogy ez a nyomorult ország most a tiétek,
azzal ti ga(rá)zdálkodhattok, amíg
egyszer az utódok számon nem kérik:
amit tettetek, miért tettétek?
És igaz, jobban szerettem volna
golyó által meghalni, de kegyelmet nem kérek-
akasszatok csak fel, ocsmány gyilkosok!

2009. december 17., csütörtök

Karácsonyra elkészült


 - ÉRBOGYOSZLÓ -
Egy új könyv - egy falu leírása
(Kiadta: Helios Alapítvány Orosháza, Közreműködő: Europrint Kft. Nagyvárad 2009.)
Jószerével másfél évi munka után elkészült az Érmellék egyik települését bemutató könyvünk az ÉRBOGYOSZLÓ - Egy falu az Ér mentén címmel. Ime a borító. A könyv közel 400 oldalas, s egy csapatmunka eredménye, de azért az egész létrejöttében nagy szerepe volt egykori egyetemista társam Török Sára tanárnőnek,  akinek kérésére lettem a könyv munkatársa. Amit ezúton is köszönök, hogy felkért a könyv szerkesztésére, részbeni megírására, s a megjelentetés munkáinak elvégzésére.
A munkát részterületekre osztottuk. A gerincét a könyvnek két dolgozat adja : egyrészt a falu szellemi néprajzának  a bemutatása (Ez egy korábban született dolgozat kapcsán készült el), a másik pedig a falu kulturális életének bemutatása a 60-as évektől napjainkig. Erre fűződik fel a falu története, a földrajzi-természetrajzi leírás, a utcák története, a temetők, az étkezési szokások, a népviselet felkutatása, a tárgyi néprajzi anyagok felkutatása, és persze az emlékezetben élő múlt, a népi történetírás összegyűjtése. Szinte mindenre kitértek a szerzők, mert a szerkesztés közben erre mindenképpen igényt tartottam, még akkor is, ha volt aki nem mindenben értett egyet. Így a könyv egyre újabb dolgozatokkal bővült, hogy minél sokrétűbb legyen a bemutatás.
Szerintem a könyv értéke az többek között, hogy olyan embereket sikerült bevonni a munkába, akik átélték az elmúlt fél évszázadot, benne éltek a Ceusescu-féle diktaturában, már szüleik is kisebbségi létben éltek , hisz időnként felvillan az a szomorú tény is, hogy 1920 óta Érbogyoszló szintiszta magyar lakossága is (akárcsak az egész Érmellék) Románia része lett. Így aztán a figyelmes olvasó rájön és megértő, hogy az itt élő emberek meg kellett tanulják a kettős életet, magyarként élni idegenné lett országrészben, őrizni a nyelvet az idegen hatástól, s élni egy kommunista diktatúrában, amikor az is bűn volt, hogy magyar voltál, de az is, ha nem voltál a rendszer hű kiszolgálója. Ennek a falunak a sorsa nagyon jól tükrözi a magyarság sorsát. 
Én azért is szerkesztettem és írtam is örömmel, mert kirajzolódott előttem magyarságunk  félresikerült életének mivolta, ami a jelen összmagyar életünk visszásságaihoz vezetett el. Érezzük az idegenek jelenlétét, érezzük a kommunista ideológiából fakadó magatartás minden rezzenését, s ezért lett ilyen többek között a mi életünk is. Érbogyoszló kicsiny falu, de minta lett számomra, hogyan formálódott  át minden. Minta lett abban, hogy a toporgásunk mennyire belénkmarta magát, hisz felsőbb parancs nélkül nem merünk tenni, bennünk van a kiszolgáltatottság.
Aki olvassa ezt a könyvet ezeknek a tényszerűségeknek a szelleme szövi majd át gondolatvilágát, s vetíti elénk azt a hihetetlen küzdelmet, amit az emberek javarésze megélt itt is. A naív falutörténetírók két szempontból közelítik meg az érbogyoszlói történelmet: az uralkodás és alatvalóvá válás oldaláról. Volt, aki sikeres volt, s volt akit meghurcoltak, intő példaként, ha nem teszed mit kérünk, akkor még az életedet is elvesszük. S  volt, aki ezt el is szenvedte, mert börtön lett a sorsa, s belenyomorodott sorsának fizikai megpróbáltatásaiba.
Vallomás ez a könyv, egy falu vallomása, egy értelmiségi-pedagógus csoport életének tükre, kik választott hivatásukhoz híven a "lámpás" szerepét vállalták. Ma már ez kihalt faj, kiírtották, de akik még vannak, emlékeznek, nélkülük most Érbogyoszló szegényebb lenne. Az a kincs, amit egy faluról itt összegyűjtöttünk már ma is csak emlék, mert egy hajdani világ eltűnt, s magával vitte emlékezetét is. Mégis ebből sikerült valamennyit megmenteni. Ezért érték szerintem ez a könyv.
A könyv értékét külön emeli, hogy igen gazdag fényképanyag dokumentálja a leírtakat. Az iskolában a nyolcadik osztályt végzett csoportképek mára már a mai falu klözépnemzedékét sorakoztatja fel. Mondhatnám azt is, az egész falu ott van a fényképeken, s ezáltal megőrződnek az itt élők arcmásai is a jövőnek.
(kfb)

2009. december 15., kedd

Emlékezés a 14 Kárpát medencei Magyarságtáborra





Képek a táborról:

Versek a Bagolyvárból

Orosházi baktató
Patkós lovam ha megbotlott,
Orosházán egy kovács volt.
Egy kovács volt, ő is oda,
Eltűnt világ, s utcák sora.

Lovam lábán nincs már patkó,
égi réten lett ő csillagló.
Én csak nézek, nincs semmi más,
mindez látvány vagy látomás.

Voltak házak, rétek, utak
maradtak a kiszáradt kutak,
lassan megyünk egyre tovább
valami ízért, keressük a csodát.

Fölöttünk voltak, lombkupolák
talán volt víz is vagy egy folyó
nem is tudom miért volt jó.
Lahajlok, ne érjen múlt se faág,
Sírva ölelem a lovam nyakát.

Ádvent az Árpád-kertben

( ajánlom az OROS-HAZA Baráti Körnek ádvent negyedik hetében)


Szemem falán mindenütt
ez a látvány. a koszorú fénye,
az Árpád-kert, a város reménye.
Köröttem emberek, hangosan beszélnek,
tülekednek, néznek, eltünnek,
valaki mellém ül egy padra,
sír, zokog, feje félrebillen,
aztán imára kulcsolt kézzel
a szökőkúti ádventi gyertyákhoz
szalad!

A fák lombjai már régen leszállingóztak
még  a jövőéviek is lehullottak,
sejtik talán,  fakadásuk hiábavaló lenne!
S én itt ülök a tömegben magányosan,
sokáig, még hosszú évekig ülök itt, és
nézem a fénykoszorút,  a gyertyákat,
s megsímogatom a lelkemből
útjukra induló dalokkal.
Vajúdva, fájdalommal  születik itt a vers,
de aztán örömmel bámulják az időt
az apró angyalok, a csillagszemű gyerekek!

Gyűl a tömeg, áhítják a fényt, a megváltást,
a reményt idehoztátok, miközben a város rájön
eddigi hitetlen életének értelmetlenségére.
A kert olyan lett mint egy hatalmas ádventi koszorú,
s a szívtüzek égnek, hatalmas fénnyel ölelik át a várost.
A bokrok:
nagy töviskoszorúk, fejrevaló fájdalmas díszek,
a megtépázottság stigmái
A fák:
árbócrúdként merednek az égre, hajóinknak
ők  vitorlaremények:  csak legyen vászon és szél!
A kert:
a jövő látomása, fényes éjszakák és boldogság-
látomás a szívem fenekén!

2009. december 11., péntek

Karácsonyi versek

Mennyből az angyal
Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok!
Hogy Betlehembe sietve menvén, lássátok, lássátok.

Istennek Fia, aki született jászolban, jászolban,
Ô leszen néktek Üdvözítőtök valóban, valóban.


Mellette vagyon az édesanyja, Mária, Mária;
Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik szent Fia, szent Fia.


El is menének köszöntésére azonnal, azonnal
Szép ajándékot vivén szívökben magukkal, magukkal.


A kis Jézuskát egyenlőképen imádják, imádják,
A nagy Úristent ilyen nagy jóért mind áldják, mind áldják.

Pásztorok, pásztorok örvendezve
Pásztorok, pásztorok örvendezve
Sietnek Jézushoz Betlehembe;
Köszöntést mondanak a kisdednek,
Ki váltságot hozott az embereknek.


Angyalok szózata minket is hív,
Értse meg ezt tehát minden hű szív;
A kisded Jézuskát mi is áldjuk,
Mint a hív pásztorok, magasztaljuk.


Üdvözlégy, kis Jézus! reménységünk,
Aki ma váltságot hoztál nékünk.
Meghoztad az igaz hit világát,
Megnyitád szent Atyád mennyországát.


Dicsőség, imádás az Atyának,
Érettünk született szent Fiának,
És a vigasztaló Szentléleknek,
Szentháromságban az egy Istennek.


Ave María
Ave María,
Istennek Anyja,
Tebenned virágzik
Váltságunk aranyja.
Áldásod nyelvünk nem unja.


Mária, újul
Világ nevedben,
A föld kereksége
Megépül nemedben,
Mert a nagy Isten méhedben.


Ó drága Jézus,
Szűznek gyümölcse,
Teáltalad szűnjék
Világ rossz erkölcse,
Malasztod szívünk bétöltse.


Esedezz értünk,
Isten Szülője.
Régi magyarságnak
Te valál őrzője.
Légy minden jónknak szerzője.


Ora pro nobis,

Szép Jézus Anyja,
Szentlélek oltványa
Benned, lelki bánya,
Oltalmad néped kívánja.
János áll a part felett
János áll a part felett,
Véle hívő nagy sereg.
S íme Jézus lép oda,
Mint a hajnal csillaga.


Nincs homály, itt a nap,
Minden új fényt kap.
János ujjal rámutat,


Készít néki tört utat,
„Ím a Bárány, ím aki
Bűneinket elveszi.”
Nincs homály, itt a nap,
Minden új fényt kap.


És az Úr a vízbe lép,
Bűnös ember másakép
És meghajtva szent fejét,
Kéri a kereszt jelét.
Nincs homály, itt a nap,
Minden új fényt kap.


Ámul a Keresztelő,
Ám Urának enged ő
És a Krisztus szent jelül
A Jordánban megmerül.
Nincs homály, itt a nap,
Minden új fényt kap.


Áhítattal néz a nép,
S kettényílik a nagy ég.
Száll a Lélek, szent galamb,
A magasból kél a hang.
Nincs homály, itt a nap,
Minden új fényt kap.


„Ím, szerelmes egy fiam!
Minden kedvem benne van.
Hallgassátok mindig őt!”
Isten, erre adj erőt!
Nincs homály, itt a nap,
Minden új fényt kap.