Orosházi baktató
Patkós lovam ha megbotlott,
Orosházán egy kovács volt.
Egy kovács volt, ő is oda,
Eltűnt világ, s utcák sora.
Lovam lábán nincs már patkó,
égi réten lett ő csillagló.
Én csak nézek, nincs semmi más,
mindez látvány vagy látomás.
Voltak házak, rétek, utak
maradtak a kiszáradt kutak,
lassan megyünk egyre tovább
valami ízért, keressük a csodát.
Fölöttünk voltak, lombkupolák
talán volt víz is vagy egy folyó
nem is tudom miért volt jó.
Lahajlok, ne érjen múlt se faág,
Sírva ölelem a lovam nyakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése