Irodalmi paródiák

Időnként széttekintek, mi újság más portálok házatáján. Olvasgatok, s lám itt vannak a paródiák. Eszembe jut mindjárt, hogy még nem akadt senki széles e szűk orosházi vidéken, ki az orosházi élet "hírességeit" paródia nevű tollhagyére tűzte volna. De Isten 'uccse meg kééék plóbálni! De meg ám. Addig is hangolódjunk a paródia műfajára, s válogatásomból, most itt adok egyet közre. Nem is olyan rossz! S közben eszembe jut Domoki József, kis könyve a Kisvárosi panoptikum, s abból is az orosházi hajdani kuplerájról szóló elmnélkedése. Érdemes elolvasni azt a kis könyvecskét is, a könyvtárban biztosan van néhány darab. S íme a Bárdóczi József írta paródia Arany Toldijáról.
TOLDI LEÁNYA*
(Előhang)
Mintha százszorszépről méhe szippant mézet,
Messzire szagolván a semmibe nézek,
Toldi Miklós lánya úgy lebeg fel nékem,
Majd egész csupaszon, hogy vereslik képem.
Rémlik, mintha látnám bodrozott sörényét,
Tépett szemöldökét, zöldes körme fényét,
Érzeném mellének feldomborodását,
Kit ma képzelnétek mint Venusnak mását.

Ez volt ám a leány, ha kellett az ágyon,
Nem terem ma párja hetedhét országon,
Ha most feltámadna, bordélyházat nyitna,
Mind ott tolongnátok kegyéért vonyítva.
Hárman sem bírnátok forró derekával,
Izmos combjaival, csókjával, mely rá vall;
Én sem ülnék itthon, de rohannék oda:
Kár, hogy nem született meg e leány soha.

* A Toldi-trilógia meg nem írt, ötödik részéből

Versek a Bagolyvárból

Én vagyok a kapuajtó

Én vagyok a kapuajtó
égre-földre nyitogató
Égre földre tárom lelkem
a kedvesem megölelem.

Én az utam már megjártam,
csillagokkal paroláztam
a csillagok de fényesek
betakarnak a fellegek .

Kapuajtóm szép faragott,
a kedvesem csak elhagyott
elhagyott ő nem is másért
őszi virág nyílásáért-

Kinyíllott a bánatvirág
Messze megyek, többé nem látsz