Versek a Bagolyvárból

MONOLÓG


Istenem, te Idő, szaladsz!
szeretem az illatos tavaszt,
imádom a jó öreg napot!
Egy kis meleget küldjél,
hisz minden elfagyott.
Reszkető kis bimbók csücsülnek az ág végén,
gondolatban otthon járok én!
Kitárom ablakom, áradjon a meleg
a szobám megtelik illattal és veled!
Gyopáros felöl üzen a nyár
Egy elmaradt ölelés még mindig vár!
Merre vagytok, ti régi szerelmes vágyak!
Most is epekedve járok utánad.
Emlékszel, mikor a szénapajtában
aludtunk ketten.
Mint vad vízesések habjaiban
szép tested öleltem.
S micsoda forróság, micsoda együttlét,
akkor is tavasz volt, de mára már emlék.
Emlék minden sejtelmes talánya a világnak,
talán csak az illat és egy kép maradt a mának.
Pedig a nyár jön, a vágyak nyara
bársonyos bőröd még mindig a vágyak udvara.
Ilyenkor tudom már , hogy az Idő csak szalad,
szalad!
Már csak az emlék és egy érintés ami itt maradt!



Tavasz

Gyopáros most éppen
tanulja a tavaszt!
Nézd a tavat!
A partok közt játszik
fehérlő fodra a víznek.
A fákon rügyek, tanulják,
hogy kibontsák leveleiket.
A fű pedig csak nő,
de ő is újratanulja.
Fent az égen a nap,
most éppen a napsütést gyakorolja.
S az ibolya?
próbálgatja az illatozást!
A tó hullámai a csipkeverést tanulják,
a híd a tó fölött feszül
olyan titokzatos, mint ahogy áll az a lány
a hídon és ő is érzi bizsergő a tavaszt.
Forr a vére
áramlik az életnedv benne, mint
a fák mézédes nedvei megindulnak,
s bejárják a teret, a fát.
A szoknya alatt harangvirág
Kis csipkés fodrok díszén
feszülnek az indulatok,
s feltörnek az édes sóhajok!
mintha előtörne egy virág.
Lám itt van a hóvirág
kis fejét szendén emelgeti
pislog a csipkés bokor
alján, s szinte üzen:
Juhé! Lányok tavasz van!
Nézzétek Gyopáros ismét
tanulja a tavaszt!

Helyzetjelentés télvégén

2012. febr.

Azt kérded Barátom hogy vagyok!

Elpártoltak tőlem

az angyalok.

Hulló hóesésben

úszik a lelkem

a napokat az ujjaim közt

pergetem

Nézem a hófehér alföldi mezőt

gyakran felkeresem barátaimért

a temetőt

Sokféle indulat árad bennem

mert ránk ült a gonosz és

a kapzsiság.

S közben árad, árad a

szomorúság-

Kérded drága Barátom

hogy vagyok!

Szomorúan, bár, de még  megvagyok!

Versek a Bagolyvárból

Áprilisi Hazudós Vers

Hozzánk jöttél estebédre
akkor készülj reggelire,
az ebéd nálunk kézfogás
mellé kifordított tojás,
bent a héja, kint a lágya,
ennyi elég vacsorára.
Ha leülsz a kályha mellé
lábad teszed magad mögé
ráhúzott a kesztyűt szépen
kezedre jön a cipő éppen
nadrágnak meg egy keszkenő,
így leszel mifelénk menő.
Minálunk jó az élet,
mindenki tanult mesterséget,
mindenkinek van munkája,
reggelije, vacsorája,
s íme titkunk logikája:
„Azért híres a kovács,
üllőn készül a kalács,
a szakács lovat patkol
a tanító csipkét horgol
halász aratja a búzát
a szakács gyalulja a deszkát.
Kaput farag a cukrász
fánkot süt reggel az ács.
Szőlőt szed a kéményseprő
asztalos az utcaseprő,
cipészünk a boltban árul,
sofőrünk meg énekes csősz
pilótából csak egy akad,
ő pedig kovácsolja a vasat.
Van még nálunk kilenc pék
vasöntő lett abból négy
öten pedig kolbászsütők
kedvenc ételük a sült tök
ez az igazi früstök.
Ilyen a rend minálunk
mindent másképp csinálunk
nálunk fent a pince, lent a padlás
reggel dél van, délben alvás,
este megyünk uzsonnázni
reggel szoktunk vacsorázni,
este kelünk jó korán,
dolgozgatunk tán’ „szaporán’.
Mert mi mindent átrendezünk
lakóterünk széjjelszedjük,
ez a fejlődés minálunk,
minden a fejére álljon.
Tornya hegyén áll a templom
éppen az úton keresztben,
akár a mesés Vityebszkben,
Nálunk minden csak álom,
ezért mindezt alig bánom
így élünk a mesében
álmodozunk merészen.
Mert minálunk minden úgy van
„ami igaz, az nem igaz,
a’ nem igaz az sem igaz.
………

Versek a Bagolyvárból

Kemence-vers
( a nagyszobában álló kedves kemencénknek ajánlom)
Kedves kemence
A család kedvence
ölelj a kebledre
vágyunk melegedre.
Eljött a november
Fázik a sok ember
a tél itt kopogtat
szelekkel s hideggel!

Kedves jó kemence
Családunk kedvence
vágyunk a melegre
vágyunk szeretetre!

Jődögél karácsony
kisült a kalácsom.
Vajas és mazsolás
Neked is jut egy falás.

Kedves jó kemence
leülünk körödbe
duruzsolj szépeket
mondj nekünk meséket!

Kemence, kemence
unokák kedvence
Süssed a kalácsunk
mi nagyon imádunk.

Kemence, kemence
mindenki kedvence.
Daloljunk vidáman
A meleg szobában.