MONOLÓG
Istenem, te Idő, szaladsz!
szeretem az illatos tavaszt,
imádom a jó öreg napot!
Egy kis meleget küldjél,
hisz minden elfagyott.
Reszkető kis bimbók csücsülnek az ág végén,
gondolatban otthon járok én!
Kitárom ablakom, áradjon a meleg
a szobám megtelik illattal és veled!
Gyopáros felöl üzen a nyár
Egy elmaradt ölelés még mindig vár!
Merre vagytok, ti régi szerelmes vágyak!
Most is epekedve járok utánad.
Emlékszel, mikor a szénapajtában
aludtunk ketten.
Mint vad vízesések habjaiban
szép tested öleltem.
S micsoda forróság, micsoda együttlét,
akkor is tavasz volt, de mára már emlék.
Emlék minden sejtelmes talánya a világnak,
talán csak az illat és egy kép maradt a mának.
Pedig a nyár jön, a vágyak nyara
bársonyos bőröd még mindig a vágyak udvara.
Ilyenkor tudom már , hogy az Idő csak szalad,
szalad!
Már csak az emlék és egy érintés ami itt maradt!
Tavasz
Gyopáros most éppen
tanulja a tavaszt!
Nézd a tavat!
A partok közt játszik
fehérlő fodra a víznek.
A fákon rügyek, tanulják,
hogy kibontsák leveleiket.
A fű pedig csak nő,
de ő is újratanulja.
Fent az égen a nap,
most éppen a napsütést gyakorolja.
S az ibolya?
próbálgatja az illatozást!
A tó hullámai a csipkeverést tanulják,
a híd a tó fölött feszül
olyan titokzatos, mint ahogy áll az a lány
a hídon és ő is érzi bizsergő a tavaszt.
Forr a vére
áramlik az életnedv benne, mint
a fák mézédes nedvei megindulnak,
s bejárják a teret, a fát.
A szoknya alatt harangvirág
Kis csipkés fodrok díszén
feszülnek az indulatok,
s feltörnek az édes sóhajok!
mintha előtörne egy virág.
Lám itt van a hóvirág
kis fejét szendén emelgeti
pislog a csipkés bokor
alján, s szinte üzen:
Juhé! Lányok tavasz van!
Nézzétek Gyopáros ismét
tanulja a tavaszt!
Helyzetjelentés télvégén
2012. febr.
Azt kérded Barátom hogy vagyok!
Elpártoltak tőlem
az angyalok.
Hulló hóesésben
úszik a lelkem
a napokat az ujjaim közt
pergetem
Nézem a hófehér alföldi mezőt
gyakran felkeresem barátaimért
a temetőt
Sokféle indulat árad bennem
mert ránk ült a gonosz és
a kapzsiság.
S közben árad, árad a
szomorúság-
Kérded drága Barátom
hogy vagyok!
Szomorúan, bár, de még megvagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése