A Szeghalmon élő Magyari Barnát régóta ismerem. Már nem tudom felidézni a megismerkedés körülményeit, de valamikor az ún. "rendszerváltás" idején történt. Ő Nagyszalontáról jött, s Gyulán telepedett le kis időre, de újságíró lett a megyei lapnál.
Úgy négy-öt évvel ezelőtt (2004-ben) együtt szerepeltünk a könyvhét rendezvényein Békéscsabán a Megyei Könyvtárban, hiszen a Tevan Kiadónál mindkettőnknek megjelent egy-egy könyve. Az övé "AZ EMBER CUCCA" címet viselte, az enyém egy kisregény "Egy város illata" címet hordozta.
Most mindezt azért mondtam el, mert a Bárkában olvastam szép versét, amelyet korábban nekem is megküldött, s lám a Balázsköszöntőre megérkezett a várt fiú is. Barna boldog apa lett. S már előre látom micsoda versek születnek majd ebből az élményből!
Most ismét gratulálok. s Barna egyik versét másolom ide a kötetből, hátha másnak is megtetszik.
Önéletrajz
nehéz dolog koponya formában
örökösen embernek lenni
ha jól emlékszem azt hogy előtte
hol jártam nem kérdezte senki
négyszázharminckilenc esztendővel
késtem le a mohácsi nagy vészt
csecsemőként még nem tudhattam a
magyart hány csata baja emészt
amikor megjöttem nem volt nálam
sem verskötet sem személyi
ezerkilenszázhatvanöt - írták
s én harc helyett elkezdtem élni
Most már szívesen tenném ide a vers párját a kis legényke érkezésének üdvére.
Ölellek kedves Barna, sok boldogságot nektek, a CSALÁDNAK.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése