Károlyi Fülöp Béla: Játék a szemüvegemmel
Mióta
hordom messzebb látok
Ám a
Könyvet inkább olvasom
Fényem
a csillagok közt még pislákol
A Csend
világa bennem rég elhonol
Ablakomból
nézve a nagy Alföldet látom
Kérdem
lesz még csendes holnapom
Keresem
merre szöktek a ringató álmok
Bár
megnyugvást úgyse kaphatok
Közelbe
nézni félek csak egyre várok
Zajban
undok sárban vergődve maradok
Tavasz lesz
hinném majd fényben fürdök
Remény
nélkül élve lelkem zaklatott
Az ember
hazugsággal magasra kaptatott
Láttam
mivé lettek keresztek csillagok
Ha messze
néz az ember ködökbe mereng el
Hiába
minden rút a világ s benne az ember
Hamis
már minden földi-égi rend
Szemüvegem
csalóka álmok párás emlékek világa
Ellopott
napjait hozná vissza ifjúsága
A hajnali
puha hangot a szárnyaló illatot
Békét
anyám szemének ellibbent kékjét
Apám
kezéből a rendet ki csillagfényt hazudott
Üvegtükrödbe
vizekről ormokról csorgó fényt
Kergetem
csillagok közt termő égi reményt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése