Lét én nemlét határán vergődve élni....1
amikor ezt írom,már egy hete jöttem haza a gyulai kórházból, ahol kényszerből már a harmadik kórhárzba, Orosháza, Csaba) töltöttem néhány hónapot.Miért: Állítólag beteg vagyok!. De most már biztos, hogy beteg vagyok. Indult egy éve, Azt mondták nem lett jó laboreredmény. Panaszom, csak annyi volt, hogy nagyon fájt a jobb lábam. Vesebaj,májbaj, + vérszegénység, mérergtúltermelés, amit megállapítottak szépen, rendben. Közben több hét ágyban fekvés a kórházban, amit teljesen legyengített S közben az erőm egyre jobban elveszett, Már nem is tartottam lényegesnek semmit. Azt gondoltam, már készülhet a leltár.
,Ma vasárnáp. Hétfőn jöttem ki a gyulai kórházból. Azt gondoltam, nagyobb lesz az örömöm, nem lett !. Szenvedek.ágyhozkötve vagyok és személyfügő állandó segítség. Jövőm a napok múlása, a piillanatok túlélése..
Volt életemben három hét, amit le kell írnom, mert az volt a kínok kínja.Állandó fájdalom a lábamban, s nem szűnt.Akkor éreztem meg, hogy milyen lehetett, mikor Jézus lábába vasszegetet vertek, a kínt mindent kizöltött. Nem tudtam levegetőt venni a fájdalom nélkül.Azt érezzem,hogy apró férgek rágják a húsom, olyan érzületem volt, mintha egy nyüves, bogaras, szennyes lepdőben fedüdnélk, núzbab, s közben szívják nedveimet. Iszonyatos.
Közérzetem vegyes. Megmhatározó mozgásképtelenségesm., és fáradok.
Ami történt egy hétalatt: napi rendszreses mosdás, étkezés felülve az ágbabyan, asztalnál, Ballábam gange, hogy felálljak és
Tengeri csillag... ez!
Az élet egyik formája ez is, s én is az vagyok, ágyhpz kötve, félllábbal.
Kínjaim között is a táborra a gondoltam, csak adott erőt.
tábor Szarvason
, mert a másik odalett. Hosszú a históráija. Most már egyhoz között vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése