2013. március 30., szombat

Versek a Bagolyvárból


Orosházi baktató

Egy életen át baktattam
Lovamon patkók sorát koptattam,
Érték mi volt? ki mondja meg!
Porló időben hulló végtelen!


Patkós lovam ha megbotlott,
Orosházán egy kovács volt.
Egy kovács volt, ő is oda,
Eltűnt világ, s utcák sora.

Lovam lábán nincs már patkó,
égi rétre visz  a palló.
Én csak nézek, nincs semmi más,
mindez látvány vagy látomás.

Voltak házak, rétek, utak
maradtak a kiszáradt kutak,
lassan megyünk egyre tovább
valami ízért, keressük a csodát.

Fölöttünk voltak, lombkupolák
talán volt víz is vagy égi csodák
nem is tudom mire volt jó.
Lehajolok, ne bántson múlt se faág,
Sírva ölelem a lovam nyakát.

Nincsenek megjegyzések: