Karácsonyi verselő

Kávéházi Társalgó ma a helyi tévé (OVTV) Paletta műsorában bemutatkozott. Karácsonyi versek sora hangzott el. Ízelítőnek még néhány kép a szerdai sikeres rendezvényünkről.


Felolvastak :Károlyi Fülöp Béla és Dávid lászló

A Társalgó....
Énekelte verseit Körmöczi Zoltán
Akik a verseket hallgatták...
Körmöczi Zoltán
Kovács Tímea
Verseit elmondta:Tóth Tamás

Az est zárása versolvasással...
Kávéházi Társalgó ma a helyi tévé Paletta műsorában bemutatkozott. Karácsonyi versek sora hangzott el. Ízelítőnek még néhány kép a szerdai sikeres rendezvényünkről.
Legözelebb egy hónap múlva 2012.januárban.

Boldog karácsonyt

Versek a Bagolyvárból

Karácsony
Eljött a karácsony
csendesen
csillog az ég,
Keleten feljött
egy fényes csillag,
túl a messzi hegyeken,
most rád gondolnak
sóhajtanak
sokan ölelésre
tárják karjuk.
Idehaza sokan vagyunk!
A Szeretet talán eljő...
Kopogtatnak
- Ki az?
- Beengedsz?
- Persze
Bólintok, bólintunk.
Bejön.
Hozott egy üzenetet:
... azt akarom mondani!
Szeretlek!
A fényes csillag
ezt üzente
Nektek!

Amadeus kávéház

Karácsonyi verselőre várunk minden érdeklődőt.
KÁVÉHÁZI TÁRSALGÓ 2011. december 21. 18 óra

Kávéházi Társalgó Karácsonyi verselő az Amadeusban

December 21.
18:00 óra

Amadeus kávéház – Orosháza, Győry Vilmos tér

Ismét várunk mindenkit a kávéházba, hogy karácsony előtt versekkel, kisprózával köszöntsük az ünnepet.

Felolvassa verseit, írásait, illetve elküldték elhangzásra: Sass Ervin, Balogh Örse, Tóth Tamás, Dávid László, Szokolai Zoltán, Witt Márta, Verasztó Antal, Károlyi Fülöp Béla, Körmöczi Zoltán

A karácsonyi dalok mellett Ady, Babits, Juhász Gyula, József Attila verseit is meghallgatjuk,

Föld és a Hold éjszakai műholdfelvétel









Fekete lyuk












Tejút az Alpok felől Svájcból nézve










Hubble űrtávcső - Szemünk a végtelenre!











Nézz az égre! Ez a Rosetta-köd















Iker-ködök

Versek a Bagolyvárból

Fura érzés...

Fura érzés jár át,
lám az évnek vége.
Utat kell taposni megint,
másik göröngyös térben.

Lépegetek tovább az időben
a cipőm mit sem változott
lelkem és a cipőm összesímulnak
maradnak, újat nem kapok,

Egy fura érzés fogott el:
ez biz'a honvágy
Hazamenni kellene!
Hová? - kérdem.
Hol lelem Kolozsvárt!

Karácsonyi könyvajánlóm

Karácsonyi ajándékra ajánlom kedvezeményes áron könyveimet:
Megrendelés: flp.belafulop,bla@gmail.com
Kedvezményes ajánlatunk 2011. december 31-ig történő rendelésre érvényes.
Szállítás postán utánvéttel.

GYOPÁRKA TÜNDÉR MESÉI
Ára: 600 Ft postaköltséggel






IZES OROSHÁZA.



Ára: 3.200 Ft postaköltséggel









OROSHÁZI DISZNÓTOROK HAJDANÁBAN ÉS NAPJAINKBAN.



Ára: 3.200 Ft postaköltséggel







OROSHÁZI LIBALAKAKOMA



Ára: 3.200 Ft. postaköltséggel











AMADEUS KÁVÉHÁZ
Kisvárosi történetek



Ára: 3,200 postaköltséggel










A csodálatos körtefa mesefüzet Ára: 400 Ft postaköltséggel







Négy könyv együttes rendelése esetén a teljes összeg 10% kevesebb.

KÁVÉHÁZI TÁRSALGÓ

NOVEMBERBEN Dávid Lászlóval találkoztunk az Amadeusban
Második alkalommal gyűltünk össze a kávéházban, hogy társalogjunk. Valójában ez még mindig olyan előadásos találkozó volt, bár a közönség élvezte az egészet. Laci nem érezte igazán jól magát - mondván, hogy nem figyelnek, nem ülnek csendben. Persze, ez más mint a könyvtárban vagy egy előadóban tartott rendezvény, hiszen itt beszélgetnek közben, jönnek-mennek, fizetnek, kávét isznak, s a kávéház éli a maga kis életét. Időnként leengedik a gőzt a presszógépből. Nagy a sistergés- suhogás. S aláfestésként a jazz-band szól, igazi jó, ragtime-zene a 20. századból, jönnek ezek az üzenetek.

Dávid László verseinek kedvelői gyűltek össze leginkább. Úgy gondolom, hogy ez az est is kellemes volt, hiszen mintha többen is lettek volna.

Újszerűnek tűnhetett talán, hogy résztvevők között kisorsoltunk a szerzők ajándékaként 4 könyvet.Dávid László: Utolsó szó jogán (versek), Fülöp Béla könyveiből az Amadeus kávéház, A csodálatos körtefa és a Gyopárka tündér meséi talált új gazdára ezen az estén. Reméljük örömüket lelik majd ezekben a könyvekben.

Az utolsó képünk a sorsolás eseménye, Eszterke és Dorcsi közreműködik a nevek kihúzásában.

Legközelebb december 21-én tartunk ismét összejövetelt ugyancsak 18 órai kezdettel, amikor a Jászay-Horváth Elemér versíró vcrseny résztvevőit hívtam meg, hogy olvassanak fel 1-1 karácsonyi költeményt alkotásaikból.

KÁVÉHÁZI TÁRSALGÓ

Íme itt a Kávéházi Társalgó indulása. Jut eszembe, hogy valójában ismét a Főtéren vagyok az emlékekkel, az irodalommal, s néhány kiváncsi baráttal, ismerőssel, hogy ne feledjük, azért "az Idő az úr!".

Valamikor a 80-as évek dereka körül a hajdani Alföld bárjában volt egy rendezvénysorozatom "Irodalmi kávéház" címmel. Ha jól emlékszem mintegy 10 alkalommal jöttünk össze, igen szép számú volt a közönség, még Békéscsabáról és Hódmezővásárhelyről is eljött néhány ismerős, de aztán hirtelen vége szakadt. Telefonáltak a "Fehér Házból" (értsd városi Pártbizottság), s mondották, hogy érkezett egy feljelentés ellened az egyik cég párttitkárától, hogy ellenforradalmi tevékenységet folytatsz az Alföldben.... Aztán nem történt semmi persze!, de az Alföld is elállt a dologtól, s mondották, ritkítsuk a rendezvényeket (kéthetente volt előadás). S végül jól megritkítottuk. Megszünt! De most valami más hozzáállással folytatjuk a KÁVÉHÁZI TÁRSALGÓ-val.
Így éreztük magunkat az Amadeus kávéházban, ahol könyvbemutatót tartottunk a minap.

Valamin nagyon mulattunk, talán azon, hogy nem sokan voltak, talán azon, hogy a lényeg az, hogy mi jól vagyunk.

Nem tudom, de jó volt a közel 2 órás szép beszélgetés. Igazi kávéházi asztaltársaság jött itt össze.

Eldöntöttük. Folytatjuk.

Rövidesen újból Kávéházi Társalgó az Amadeusban.

Nem csak könyvbemutató, hanem Arcok az Időben címmel 15 fotográfiát is kiállítottam.

Három kép mögöttem látható. Ajánlom őket megtekintésre.

Következő Kávéházi Társalgó november 23. 18 óra.

KÁVÉHÁZI TÁRSALGÓ

Ezúton is hívok és várok minden ismerőst, barátot, érdeklődőt az AMADEUS KÁVÉHÁZBA Orosházán a Győry Vilmos tér 2-be 2011. október 26-án 18 órakor.

Ez alkalommal bemutatom új könyvem amely címe AMADEUS KÁVÉHÁZ kisvárosi történetek, s közben elmélkedünk Pribék Endre festő-tanár barátommal a könyvről, a múltról, a hajdani Orosházáról, miközben szép zenei betétek hangzanak el pánsípra hangolva. Az alkalom része 15 db fotó bemutatása is, ARCOK című képsorozatom, amikor orosházi és nem orosházi ismerős és ismeretlen arcokkal, jelenetekkel találkozhatsz, ha eljössz erre az estére.

Új könyveim

Gyarapodnak könyveim, mint ősz hajszálaim. Két könyvem jelent meg a közelmúltban a Magyar Téka Erkel Sándor Könyvesház békéscsabai kiadó gondozásában.

Most újabb két könyvön dolgozom. Az egyik egy kardoskúti dalköltőről szól, ő Rózsa Imre. A család kérésére adjuk ki, hogy verseit és magyarnótáit egybegyűjtve megőrizzük az érdeklődőknek, de leginkább a családnak.

A másik egy gyűjteményes meséskönyv.

Októberben az Amadeus kávéházban lesz egy bemutatkozás és egy rendezvénysorozat nyitánya: Kávéházi társalgó címmel.

Versek a Bagolyvárból

A tél előérzete

Csitt! Pereg az eső,
már a lelkem fázik
gyapjútakaróm felveszem,
s nézem, hogy hull
csak hull, a sok levél….

Levelek, füzetek, dolgozatok szállnak
lelkem füzetlapjai
benne írások apróságok
most már sárga,
aztán barna
szürke-fekete
s beleolvad (beleázik)
az életem a földbe.

2011. aug. hava

Elindultam! 1939. július 23. Kolozsvár

Gyöngyöm drága,

jöjj egy táncra,

hosszú útra,

ifjúságra!

ELINDULTAM A FIATALODÁS ÚTJÁN!

GYERE MELLÉM ÉS MESÉLJ,

MELEGÍTS, MERT JÖN A TÉL!

SZÉP UTAT ÍGÉRTEK, HA IGAZ, AMIT ÜZENTEK AZ ISTENEK!

...ÉS AZÓTA CSAK MEGYEK, DE HOL VAN MÉG AZ ÓCEÁN!

Versek a Bagolyvárból

Levélféle Verasztó Antal úrhoz
Mint egy gordonkafutam repül az írás
Messze földet bejár mire reádtalált,
Itt ülünk az ég és föld között egy vonaton
Zakatol a szívünk, emlékek titkával utazom.

Kinézek a kórház ablakán, s látom a nyírfa
Levelei éppen menüettet járnak, rokokó zenére
Csak azért van - üzenik – hogy teljék a vágy
Jó Antal úr alkotó, teremtő kedvére.

Vergődöm a Lét és az Élet értelmét keresve
Érzem talán csak az Úr teremtette világnak van értelme.
Az ember gyarló, túl sok neki egy világ terhe,
S mohó vágya a mindenségért, inkább tiporni szeretne
.
Vergődöm a Léttel, akárcsak Te is barátom,
S hiába nyitjuk tágra az ablakot,a fény is csak álom,
eltünt üzenetek verébként röpködnek – üzeni Ervin
„Nincs, ami a kincs” csak könnycsepp sóhajok.

Ahogy kinézek a kórház ablakán
Eszembe jut egy emlék, régi dolog azám.
Szeghalmon vagy Komlóson volt talán
Köröstáj napot ültünk, barátok
Egy presszó teraszán, kávét illogatva
A szabadság és gondolat ízét kóstolgatva,
S élveztük a táj varázsát,
Aztán Orosházán minden eltörött,
mint a vékony üvegpohár,
az olvadt üveg reáborult a búzaföldre,
s örökre eltűnt az orosházi kenyér.
- Szomorú ez nekem, lehet,hogy másnak öröm!.-
Aztán – talán Isten oltalmas karja alatt –
Magyaráztuk sorsunk, s könyveket írtunk.
Egymásnak, másnak, a kornak
Vagy inkább a talányos jövőnek!
A könyv lett a kötelék, barátság és erős menedék,
Mert csak a könyvekben bíztunk eleitől fogva,
S ha összejöttünk a Kossuth utcai Könyvesboltban
Oszkár. Ervin, Te meg én, s ki tudja hányan
Könyvek sora születtett meg abban a KÁVÉHÁZBAN

Kövér esőcseppek hullnak, s ahogy nézem
Emlékőrző ezüstgyöngyökké sűrűsödnek
Ez a gondolat, ami a Lét és az ÉLET.
Kerested a titkot a város lelkét,
Hisz a lelkünk vették gyakorta el.
mégis minket ölelnek az orosházi utcák,
S dédelgetnek a szent asszonyok,
A fák, virágok, s előb utóbb az
Árpád-kertben megsüvegelnek
A gyermekek, baktatunk mi vén bolondok, öregek.

Versek a Bagolyvárból

Fagyöngy az ágon...
Gyöngyöm drága
pattanj fel az ágra
dalolj az égre
vigyél a fényre --
Gyöngyöt fűztem hosszú sorban
a napokat nem számoltam
fagyöngy-bogyót szívemre raktam
ereimet hadd tágítsam
mert már méreg
csorog

a

véremben.

Fagyöngyöm a fára mászott
"Gyimbor, gyombor
jegenye gyöngye,
fenyő, bükk, szíl
divatos kétlaki örökzöld cserje
élősködők sorának éke
az együtt-tenyésztés ürügye
a szipolyozás méregrügye
kínja a fának (embernek) - rokona a halálnak
embernek szívét tágítja szükségben
hiába orvosság, kell az óvatosság
ágaidra rátelepszik,
egymás ágán gyönggyé válik.

Mozi

Magyar történelemhez egy kis adalékcsokor itt!

Házsongárd - Kolozsvár

Tavasz a házsongárdi temetőben
Most, hogy oly gyakran kell figyelnem a Házsongárdra, egy vers került kezembe, talán éppen napi versként olvasni.
Nem fűzök semmi megjegyzést hozzá, aki érti, az tudja miről van szó, aki nem érti, akkor minek magyarázni, úgy sem fogja!
Áprily Lajos :Tavasz a házsongárdi temetõben

`Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének`


A tavasz jött a parttalan idõben
s megállt a házsongárdi temetõben.

Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der Maet nevét kerestem.

Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,
s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.

De a vasárnap délutáni csendben
nagyon dalolt a név zenéje bennem.

S amíg dalolt, a századokba néztem
s a holt professzor szellemét idéztem,

kinek egyszer meleg lett a vére
Aletta van der Maet meleg nevére.

Ha jött a harcok lázadó sötétje,
fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje.

S a dallamot karral kisérve halkan,
napsugaras nyugat dalolt a dalban,

hol a sötétség tenger-árja ellen
ragyogó gátat épített a szellem.

Aletta van der Maet nevét susogta,
mikor a béke bús szemét lefogta.

S mikor a hálátlan világ temette,
Aletta búja jajgatott felette,

míg dörgõ fenséggel búgott le rája
a kálvinista templom orgonája.

Aztán a dal visszhangját vesztve, félve
belenémult a hervadásba, télbe.

Gyámoltalan nõ - szól a régi fáma -
urát keresve, sírba ment utána...

A fényben, fenn a házsongárdi csendben
tovább dalolt a név zenéje bennem.

S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem,
egyetlen könny, hogy azt a dallamot
Aletta van der Maet-nak megköszönjem.

Cs. Gyímesi Éva

In memoriam

Nehéz szívvel szólal meg az ember. 66 éves volt, együtt jártunk egyetemre Kolozsváron, aztán útjaink messze szétváltak. Ő nem tudott rólam ( de minek is kellett volna tudnia!), de én mindig tudtam róla, olvastam, szerettem, élveztem a könyveket az okos gondolatokat, s hányszor éppen ezek vittek át a másik partra, mikor már-már éppen fuldokoltam volna. Egyszer az egyetem után találkoztunk, talán éppen Kolozsváron!

Szent folyónk a Szamos, őt választotta arra, hogy a Hidegszamos ölelő karjaiba vesse magát, úgy mondják, egy hátizsák volt rajta, megrakva kövekkel. A döntését így visszafordíthatalanná tette önmaga.

Kolozsvár! Kolozsvár merre vagy már!

Most annyi mindent hall és olvas az ember, egész összeesküvés elméleteket vetnek papírra.

Nekem most az jut eszembe, hogy Éva egy nemzedék sorstragédiájának áldozata. Mert vergődve élünk, nem mintha mindenbenm egyetértettem volna Cs. Gyímesi Évával az utóbbi időben! De ez az én bajom! Nem biztos, hogy minden ítéletet, véleményt, amit róla alkottak, olyannak kell elfogadni, amilyenné egyesek kommentálják. Sőt biztosan nem.

Eszembe jutnak a kolozsvári egyetemi évek, a Gáll Gábor Irodalmi Kör estjei péntekenként az Írószövetségben, az álmodozások, a nagy tervek, remények, az elvitelek, aztán az éjszakai kutatások a lakáson, ki, mit írt? Aztán egy hosszú és kemény diktatúra, Éva ellenzékisége, az állandó megfigyelése, segész életpályája ott Kolozsváron, Erdélyben, Romániában. Én (lényegtelen a személyem ez esetben) a kádári világba estem bele, igen hamar, s ez más volt, mint ott.

Éva járta a maga útját, nem tehettem meg, hogy nem figyeltem rá. Irigyeltem a bátorságát. Aztán a rendszerváltással fontos lett, karakteres véleménye volt. De lám a torzsalkodás őt is morzsolta.

S most vége.

Nincs kellő rálátásom, hogy én értékeljek, más azt megteszi, így vagy úgy. Egy bizonyxos felismerést azonban megerősít bennem, hogy nemzedékünk igen tragikus nemzedék. Téptek a diktatúrában, s jött a rendszerváltás, s kiderült, hogy fenét fontos a nemzeti egység, az eszme, ha volt/van egyáltalán valamilyen eszme. Kapard ki a gesztenyét, szerezd meg, amit csak tudsz, taposs szét mindent, mert különben téged is széttaposnak - ezek a vezérlő elvek.

Egy nemzedék elmegy, szomorú, hogy így. Szomorú vagyok és csalódott, mert látom a 30-asokat most, micsoda más világot rittyentenek maguknak. Semmi nem kell abból, amit a mi nemzedékünk teremtett (ha teremtett!), megőrzött, átmentett. Semmi nem kell!

Nem lájkolják az ilyes dolgokat.

Éva azért vett magára még egy hátizsákot, benne kövekkel, hogy biztosan kiléphessen ebből a rúttá, gazemberré, bitanggá lett világból.

S lám milyen a világ! 28-án temették a Házsongárdban, s 31-én szétdibolták a sírját a Házsongárdban.

Tragédia, hogy Erdély és az anyaország nem érti egymást, tragédia, hogy az anyaország és az anyaország nem érti egymást. Marcangoljuk egymást, mintha egy "osztályharcos világ kísértetei" rémlenének fel minduntalanul.

Ez a nemzedék, már sírjában sem lesz megbékélt és hittel teli. Nem hagyják.

(A naív emberről írták)

Slambuc

avagy a mindennapi közérzetem....
Ravaszdi az IDŐ. Az ám!

Dante születése napján töprengve

Én vele is úgy vagyok, mint Madáchcsal, meg kell érjen hozzá az ember, hogy felfogja filozófiáját, gondolkodását, jövendőlését, tiszta látását, ahogy az emberiséget megítélte. Idő kell hozzá és műveltség, és olvasottság és bölcsesség. Ki kell mondani, nem való mindenkinek a két nagy alkotó zseniális műve. Most itt nem akarok neveket felsorolni, mert bántanék, s azt távol álljon tőlem.

Aztán így kimondhatom azt is, hogy őket a magyar oktatási rendszerben sikeresen megutáltatták a diákokkal, annál is inkább, hogy szerény felméresem szerint a magyar tanárok jelentős része sem olvasta a két zseni művét teljes egészében, de Dante Isteni színjátékát biztosan nem. (Sajnos ilyen tapasztalatom más szerzők esetében is van!)
1265. május 5-én - a sötét középkor és a ragyogó reneszánsz határkövén – született Alighieri Dante olasz költő, a Pokol és a Paradicsom mestere. Firenze városának szülötte ő.

Dante-ról elsőként azt tudtuk meg, hogy kifejezetten előnytelen külsővel bírt. Röviden: pokoli külsővel. Boccaccio a következőképpen írja le Dante külsejét: "Költőnk közepes termetű volt, java korán túl pedig hajlottan járt, mindazonáltal léptei méltósággal teljesek és ugyanakkor szelídek is, mindég a legtisztesebb ruha volt rajta, ami komolyságához illett. Arca hosszúkás, orra sas, szeme inkább nagy, mint kicsiny, állkapcsa erős, az alsó ajka a felsőtől valamivel előbbre állott; arca színe barna, haja és szakálla sűrű fekete és kondor, tekintete örökké mélabús és tűnődő. Egy napon Veronában, mikor már műveinek híre messze járt, és különösen Színjátékának az a része volt ismert, melyet ő Pokolnak nevezett el, de őt magát is sokan, férfiak és nők egyaránt ismerték, elhaladt egy kapu előtt, ahol több asszony ült, és az egyik közülük halkan, de mégsem annyira, hogy a költő, s ki vele ment, meg ne hallotta volna, így szólt a többi asszonyokhoz:
- Látjátok, ez az, aki a pokolba jár, és akkor jő onnan vissza, mikor neki tetszik, és híreket hoz azokról, akik odalent vannak!
S ez asszonynak felelt egy másik közülük a maga együgyű módján s ekképpen:
- Való igazad lehet; magam is láttam, hogy mily kondor a szakálla, s mily barna a bőre színe a melegtől és a füsttől, ami ott lent vagyon!"
Boccaccio nyolc éves, amikor Dante meghal ötvenhat évesen 1321-ben, maláriás lázban, röviddel a Színjáték Paradicsom könyvének befejezte után. Tetemét Firenzéből Ravennába szállítják. Ott alszik
Május ötödike extra nap az irodalomkedvelők naptárában. Akinek módja van (kalapja), hajnalban kalaplevéve köszöntse.

Versmeditáció

Petőfi Sándor HAZÁMBAN

Arany kalásszal ékes rónaság,

Melynek fölötte lenge délibáb

Enyelgve űz tündér játékokat,

Ismersz-e még? oh ismerd meg fiad!

Rég volt, igaz, midőn e jegenyék

Árnyékain utószor pihenék,

Fejem fölött mig őszi légen át

Vándor darúid V betűje szállt;

Midőn az ősi háznak küszöbén

A búcsu tördelt hangját rebegém;

S a jó anyának áldó végszavát

A szellők már régen széthordozák.

Azóta hosszu évsor született,

És hosszu évsor veszte életet,

S a változó szerencse szekerén

A nagyvilágot összejártam én.

A nagyvilág az életiskola:

Verítékemből ott sok elfolya,

Mert oly göröngyös, oly kemény az ut,

Az ember annyi sivatagra jut.

Ezt én tudom - mikép nem tudja más -

Kit ürömével a tapasztalás

Sötét pohárból annyiszor kinált,

Hogy ittam volna inkább a halált!

De most a bút, a hosszu kínokat,

Melyektől szívem oly gyakran dagadt,

És minden szenvedés emlékzetét

Egy szent öröm könyűje mossa szét;

Mert ahol enyhe bölcsőm lágy ölén

Az anyatejnek mézét izlelém:

Vidám napod mosolyg ismét reám,

Hű gyermekedre, édes szép hazám!

(Dunavecse, 1842. augusztus-szeptember)

Versek a Bagolyvárból

Versek a VÁRAD c. folyóiratba elküldve

Őszi lépegető az Árpád-kertben

Esik eső

Felhő szakad,

Veled lennék,

de nem szabad.

Erdőn -mezőn,

áll a sok víz,

könnyeimtől dagad mindig.

Tudjuk mindezt

Én is, Te is!

Nézzük egymást,

Te is én is!

Múlik a nyár,

itt az ősz is,

Vágyjuk egymást,

Te is én is.

Oda a nyár

Tél lesz mindjárt

Fogd a kezem

Nyújtom én is

Te is szeretsz,

Tudod én is!

Várlak nagyon

Mégis, mégis…

2010.

Költészet Napja 2011

Szimonov Várj reám eredeti szövege Жди меня, и я вернусь. Только очень жди, Жди, когда наводят грусть Желтые дожди, Жди, когда снега метут, Жди, когда жара, Жди, когда других не ждут, Позабыв вчера. Жди, когда из дальних мест Писем не придет, Жди, когда уж надоест Всем, кто вместе ждет. Жди меня, и я вернусь, Не желай добра Всем, кто знает наизусть, Что забыть пора. Пусть поверят сын и мать В то, что нет меня, Пусть друзья устанут ждать, Сядут у огня, Выпьют горькое вино На помин души... Жди. И с ними заодно Выпить не спеши. Жди меня, и я вернусь, Всем смертям назло. Кто не ждал меня, тот пусть Скажет: - Повезло. Не понять, не ждавшим им, Как среди огня Ожиданием своим Ты спасла меня. Как я выжил, будем знать Только мы с тобой,- Просто ты умела ждать, Как никто другой. És legyen az ünnepre még a Rómeó és Júliából is egy gyonyürű dal. S ez legyen a ráadás!

Jászay-Horváth Elemér Versíró Pályázat

Orosháza Város Önkormányzata, a Helios Alapítvány és a Justh Zsigmond Városi Könyvtár Jászay-Horváth Elemér (1888-1933) orosházi születésű, a Nyugat című folyóiratban éveken át publikáló költő emlékének ápolására versíró pályázatot hirdet A pályázatra a magyar tájköltészet hagyományaira alapozott, az alföldi táj szépségének és különlegességének, valamint az itt élő emberek és a táj viszonyának, anyanyelvünk finomságával, játékosságával és képi kifejező erejével megalkotott verseket várunk. Pályázó legfeljebb három olyan hagyományos, vagy modern formájú (haiku, tanka, epigramma, rubái stb. esetén versfüzérrel – egy füzér 4 kis vers) verssel, vagy három egymáshoz kapcsolódó versfüzérrel pályázhat, amely nyomtatásban eddig nem jelent meg, és azt korábban más pályázatra sem nyújtotta be. A pályázaton bárki részt vehet, aki Orosházához és a kistérségéhez kötődik, valamint olyan költői mondanivalót fogalmaz meg, ami megfelel a pályázati kiírás tartalmi és formai követelményeinek. A pályázat benyújtásának végső határideje: 2011. május 16. A pályaműveket 1 példányban, A/4-es lapméretben, jeligével ellátott nagyalakú borítékban kell az alábbi címre postán beküldeni: Helios Alapítvány 5900 Orosháza, Martinovics utca 10. valamint a heliosalapitvany@gmail.com címre, elektronikus levél mellékleteként elküldeni. A nagyalakú borítékban a verssel együtt el kell helyezni azt a kisalakú, zárt borítékot is, ami a jeligével együtt tartalmazza a szerző nevét, lakcímét és más elérhetőségét (telefon vagy e-mail). A beérkezett alkotásokat szakértőkből és a kistérség településeiről delegált bíráló bizottság értékeli. Ünnepélyes eredményhirdetés 2011. július 12-én, az Orosháza Fesztiválon elhangzó versműsor keretében történik. Az eredményhirdetés pontos helyéről és idejéről minden pályázó értesítést kap. A szervezők a legjobb versekből válogatva, 2012 karácsonyára kötetet terveznek kiadni