A tél előérzete
Csitt! Pereg az eső,
már a lelkem fázik
gyapjútakaróm felveszem,
s nézem, hogy hull
csak hull, a sok levél….
Levelek, füzetek, dolgozatok szállnak
lelkem füzetlapjai
benne írások apróságok
most már sárga,
aztán barna
szürke-fekete
s beleolvad (beleázik)
az életem a földbe.
2011. aug. hava
2 megjegyzés:
Nem vagy egy megkeseredett ember!Én ezt olvasom ki a versedből!Egy icipici szomorkás belenyugvás,mint mikor a jól végzett munka után szszusszan egy nagyot nyújtózva a parasztember,letörölve a mindennapok verjtékét homlokáról.De utána folytatja...teszi a dolgát.Neked is van még...sok dolgod itt!!!Végezd el,ami rádbízatott!Tisztellek,pista
Köszönöm Pista! Teszem, amit kell!
Ölellek.
Megjegyzés küldése