2011. június 11., szombat

Versek a Bagolyvárból

Fagyöngy az ágon...
Gyöngyöm drága
pattanj fel az ágra
dalolj az égre
vigyél a fényre --
Gyöngyöt fűztem hosszú sorban
a napokat nem számoltam
fagyöngy-bogyót szívemre raktam
ereimet hadd tágítsam
mert már méreg
csorog

a

véremben.

Fagyöngyöm a fára mászott
"Gyimbor, gyombor
jegenye gyöngye,
fenyő, bükk, szíl
divatos kétlaki örökzöld cserje
élősködők sorának éke
az együtt-tenyésztés ürügye
a szipolyozás méregrügye
kínja a fának (embernek) - rokona a halálnak
embernek szívét tágítja szükségben
hiába orvosság, kell az óvatosság
ágaidra rátelepszik,
egymás ágán gyönggyé válik.

Nincsenek megjegyzések: