Dante születése napján töprengve

Én vele is úgy vagyok, mint Madáchcsal, meg kell érjen hozzá az ember, hogy felfogja filozófiáját, gondolkodását, jövendőlését, tiszta látását, ahogy az emberiséget megítélte. Idő kell hozzá és műveltség, és olvasottság és bölcsesség. Ki kell mondani, nem való mindenkinek a két nagy alkotó zseniális műve. Most itt nem akarok neveket felsorolni, mert bántanék, s azt távol álljon tőlem.

Aztán így kimondhatom azt is, hogy őket a magyar oktatási rendszerben sikeresen megutáltatták a diákokkal, annál is inkább, hogy szerény felméresem szerint a magyar tanárok jelentős része sem olvasta a két zseni művét teljes egészében, de Dante Isteni színjátékát biztosan nem. (Sajnos ilyen tapasztalatom más szerzők esetében is van!)
1265. május 5-én - a sötét középkor és a ragyogó reneszánsz határkövén – született Alighieri Dante olasz költő, a Pokol és a Paradicsom mestere. Firenze városának szülötte ő.

Dante-ról elsőként azt tudtuk meg, hogy kifejezetten előnytelen külsővel bírt. Röviden: pokoli külsővel. Boccaccio a következőképpen írja le Dante külsejét: "Költőnk közepes termetű volt, java korán túl pedig hajlottan járt, mindazonáltal léptei méltósággal teljesek és ugyanakkor szelídek is, mindég a legtisztesebb ruha volt rajta, ami komolyságához illett. Arca hosszúkás, orra sas, szeme inkább nagy, mint kicsiny, állkapcsa erős, az alsó ajka a felsőtől valamivel előbbre állott; arca színe barna, haja és szakálla sűrű fekete és kondor, tekintete örökké mélabús és tűnődő. Egy napon Veronában, mikor már műveinek híre messze járt, és különösen Színjátékának az a része volt ismert, melyet ő Pokolnak nevezett el, de őt magát is sokan, férfiak és nők egyaránt ismerték, elhaladt egy kapu előtt, ahol több asszony ült, és az egyik közülük halkan, de mégsem annyira, hogy a költő, s ki vele ment, meg ne hallotta volna, így szólt a többi asszonyokhoz:
- Látjátok, ez az, aki a pokolba jár, és akkor jő onnan vissza, mikor neki tetszik, és híreket hoz azokról, akik odalent vannak!
S ez asszonynak felelt egy másik közülük a maga együgyű módján s ekképpen:
- Való igazad lehet; magam is láttam, hogy mily kondor a szakálla, s mily barna a bőre színe a melegtől és a füsttől, ami ott lent vagyon!"
Boccaccio nyolc éves, amikor Dante meghal ötvenhat évesen 1321-ben, maláriás lázban, röviddel a Színjáték Paradicsom könyvének befejezte után. Tetemét Firenzéből Ravennába szállítják. Ott alszik
Május ötödike extra nap az irodalomkedvelők naptárában. Akinek módja van (kalapja), hajnalban kalaplevéve köszöntse.