Őszi lépegető az Árpád-kertben
Esik eső
Felhő szakad,
Veled lennék,
de nem szabad.
Erdőn -mezőn,
áll a sok víz,
könnyeimtől dagad mindig.
Tudjuk mindezt
Én is, Te is!
Nézzük egymást,
Te is én is!
Múlik a nyár,
itt az ősz is,
Vágyjuk egymást,
Te is én is.
Oda a nyár
Tél lesz mindjárt
Fogd a kezem
Nyújtom én is
Te is szeretsz,
Tudod én is!
Várlak nagyon
Mégis, mégis…
2010.
1 megjegyzés:
Örülök nagyon a verseidnek!Megilletődött csodálattal olvastam őket.Köszönöm,hogy Nagyvárad is írásra ihletett!További bő termést!pista
Megjegyzés küldése