Beszélgetés a feketerigóval....
Szeretem...
Kimegyek a kertbe, a miénk olyan mintha Isten kertje lenne, egy kicsit megművelt, egy kicsit vadon nődögélő, egy kicsit se nem rendezett, se nem rendetlen. Én jól érzem benne magam (csak ez az örökös zuhogó zaj ne lenne a kertünk végében, mert mióta a civilizációt idehozták a 47-es elkerülő úttal, azóta állandó (éjjel és nappal) a motorbőgetés. Mintha a politikusainkat hallanám, akik dicsőséges tettnek tartják, hogy ellopták a legszentebbet, ellopták a csendet!)
A kertben jutnak eszembe a történések, gondolatok, s el-elmerengek rajtuk, mert életünk, életem történései azok:
" Szeretem, hogy vannak emberek, sztereotípiák és előítéletek nélkül, szeretem, hogy időnként vasárnap mifelénk templomi csend van ( három hete voltunk templomban), szeretem, hogy régen, még akkor Kolozsváron beültünk egy kávéra (Szabó Barnával és Jámbor Gyuszival), s elmélkedtünk. hogy valami nagyot teszünk majd, egyszer - gondoltam, és mondtam az egyik feketerigónak, aki társaival itt lakik most már egy pár éve. Hála Istennek sok madarunk van!
Szeretem felidézni az illatokat, a lányok mosolyát, s azt, ahogyan kényeskedve riszálták magukat, de aztán alig várták azt a pillanatot, hogy megtörjön a távolság titka. Szeretem felidézni, amikor egyik tavasszal fiúk lányok felkerekedtünk Kolozsváron, s elmentünk a Szamos mentén valahol egy turista házba, hogy a természet közelébe és egymás közelébe lehessünk.
Szeretek kijárni Gyopárosra, s nézegetem a lakotokkal teleaggatott hidat, s kérdem, miért ez a sok lakat. Orosházán a bezártságtól így menekülünk, vagy csupán annyi, hogy idezártuk lelkünk.
Ma vagy holnap én viszek egy lakatot a hídra!"
2009. aug. 17.
1 megjegyzés:
Kádár Tündének!
Szomorúan olvastam, hogy eltüntek a lakatok. Kiváncsi lennék ki és miért tüntették el. Pedig ennek már legendája is volt, sokan írtak erről nekem is.
Puszi Fbéla
Megjegyzés küldése