2009. augusztus 28., péntek

ARAD

Arad - Tűzoltók tere - Szabadság szobor - Az aradi vértanúk emlékműve - évtizedekig az enyészetre volt ítélve.

Nos, nehéz elkezdeni ezt az aradi sétát, mert az érzések kavarognak az emberben, s kérdem magamtól, de választ nem várok: hogyan lehet, hogy identitásunk minden lényegi eleme, mára már külföldön van! Halottaink, nagy nemzeti példáink is külföldön vannak jórészt. S akkor nincs is belföld! S nyomott az érzés, hogy milyen picinykévé zsugorítottak, s azon a megnyitón is mások milyen lendületesen, lehengerlően, magabiztosan beszéltek, ahogy mi nem tudunk, csak akkor, ha egymást marjuk. Kifelé csak meghajlunk, hajbókolunk, mert csak ezt fogadják el tőlünk.
Arad. Hogy lelkemet nyugtassam felidéznék néhány történelmi eseményt e város múltjából a magam, illetve a magunk okulására, mert hát a sétára bizony nem jött kis csapatunkból mindenki velünk. Lám ez is szomorúvá tett.

3 megjegyzés:

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Én inkább azt mondanám, hogy túl sok a külföldi az országunkban.
Tisztelettel.

Fülöp Béla (Károlyi) írta...

Nézőpont kérdése csupán.Én innen külföldre megyek, bár a valóság az lenne, hogy a Kárpátokon túl kezdődik a lelkemben a külföld. Éppen arról van szó, hogy nagyon jöttek...
Szeretettel üdvözlöm, de most már Orosházáról

Fülöp Béla (Károlyi) írta...

Gurzó.K.Enikőnek
A hó-nap-ócska-ba küldött megjegyzést nem tudtam megjeleníteni. Sajna. De köszönöm, biztos úgy van, de ez egy meghívásos, kölcsönös bemutatkoztás volt. De mindez érdektelen, mert én folyton morgolódok valamiért.