(A térképre kattintva nagyítva jelenik meg, s látható az általunk bejárt út: AZ "E" betű felső részénél Horia utca az indulás. Bul. Revolutiei (Főutca)- M.Eminescu utca-V Goldís utca, V. cu Dor utca - Pta Pompierilor tér, az E betű bal alsó sarkánál látni!)Mondom érzelmes sétára indulok Aradon, mert van segítségem is, hogy be tudjam járni egy picikét a várost, melyhez jó néhány emlék is fűz, azon kívül, hogy az orosházi szikháti tanyánk előtt menő utat hajdanán ARADI útnak nevezték az itt élő jó magyarok. Nem tudom miért, talán Arad hatása (hogy minden elmúlik egyszer!) de a minap ki kellett oda is mennünk, mert látni akartuk a tanya helyét, amit elvettek, inkább arra kényszerítettek, hogy elhagyják az öregek, mert a téesz anno, úgy körbeszántotta, aztán permetezte, hogy már nem nagyon volt érdemes ott élni. Hát ilyen érzések kavarogtak bennem Aradon is, a rövid séta múltat, s bennem történelmet, nemzetsorsot idézett fel. S nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az itteni, mármint az orosházi Aradi út inkább visszarepít a múltba... bár az is lehet, hogy csak nekem múlt ez már, mert bizony vannak sokan, akik éppúgy másként látnak mindent, mint ahogy a hamburgerre esküsznek...
Az Aradi úton indulva bizony eljutunk Aradra. Itt mentünk egy hete is, egy kis mikrobusszal vagy húszan, hogy a táncsicsosok bemutatkozzanak a CLIO (a történelem görög istennője) GALÉRIÁBAN. Aradra érve elrémisztett ismét, ahogy a mérhetetlen nagyságú és otromba kinézetű tömbházak miként falják fel a várost. Mert olyan érzésem támadt, hohgy mint egy szörnyűséges nagy hernyó araszol előre és maga előtt mindent lerombol, magába gyömöszöl, megemészt, és romhalmazzá (ürülékké) változtat mindent). Nos ez most egy civilizációs érzés, amiért nem kell Aradra mennem, mert kicsire zsugorítva itt van Orosházán is. Szóval itt van a múltat, egykori rendet zabáló falanszter jelen, s akkor csodálkozunk, hogy miért jutottunk ide!
Ha térképre nézünk, amit bejártunk picinyke része a városnak. A Forradalom útján (Calea Revolutiei) araszoltunk előre a belvárosban, hogy a polgármesteri hivatal mellett a színház felé haladva letérjünk a Horia úton, ahol mindjárt ott van a Clio Galéria, amely a városi múzeum és könyvtár szerves része. Ez a város történelmi része. Ez Arad értéke, más semmije nincs, s mindez épült 1860-1910-es években vagy néhány épület még korábban. Aztán 1920-ban...
Az érzelmes sétánk a kiállítás megnyitása után történt, a Forradalom útjára fordultunk ki, s a minoriták szép templománál elidőztünk, nem csupán a látványok miatt, (színház, a templom, az utcakép, hanem azért is, hogy felidézzük a Szabadság-szobor szomorú történetének egy kis mozzanatát is, hiszen ennek a templomnak az udvarán őrizték sokáig a lebontott szobrot. Innen tovább lépegettünk, s jobbra fordultunk, egy gyönyörű szecessziós stílusú épületen emléktábla Munkácsy Mihály emlékét idézi. Aztán egy belső udvar, ott állt Jávor Pál szülőháza, tere és a Szabadság szobor.de korábban egy Munkácsy emléktábla, aztán a Túzoltók tere...
Hát ennyi volt a séta, de mennyi ennek az emlékhozadéka!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése