FALUDY GYÖRGY

Faludy György 1910. szeptember 22-én született, Budapesten. 1938-ban felismerve, hogy merre tart a lassan fasizálódó ország, Franciaországba emigrált. Onnan a német megszállás után Marokkóba menekült, majd 1941-ben áthajózott az Egyesült Államokba. A II. világháború után hazatért, 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták és a recski munkatáborba vitték, ahonnan 1953-ban, a tábor felszámolása után szabadult. Az ,56-os forradalom után ismét az emigrációt választotta, Londonban, Firenzében, majd Máltán élt. Később Torontóba költözött. Az 1989-es rendszerváltás után jött vissza végleg Magyarországra.
A költőt 1991-ben a Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjével, 1993-ban Budapest Díszpolgára címmel, 1994-ben Kossuth-díjjal, 1998-ban Pulitzer-emlékdíjjal, 2000-ben Aranytollal tüntették ki.
Faludy György nevéhez többi között olyan művek kötődnek, mint az 1937-ben elkészült Villon-átköltések, az Őszi harmat című verseskötet, a Börtönversek, a 200 szonett, az Erotikus versek, a Jegyzetek a kor margójára, valamint a Pokolbéli víg napjaim című, a recski munkatáborban töltött évekkel foglalkozó könyve.
Legújabb kötetének, A pokol tornácán bemutatóját már nem érhette meg; a könyv a Pokolbeli víg napjaim és a Pokolbeli napjaim című könyvek folytatása.
(FALUDY GYÖRGY TEMETÉSE
Budapest, Fiumei úti temető, Karinthy parcella, 2006. szeptember 9. )
Faludy, egy fogalom. Mindenkinek mást jelent. Nekem is más ő, mint a többi költő!
Tudott élni. Tudott örülni a pillanatnak. Márquez fogalmazta meg Hemingwayről, hogy "nem volt semmivel sem több és semmivel sem kevesebb annál, aki lenni akart: olyan ember, aki életének minden cselekedetében a legteljesebb mértékben élt." Faludy nem szerette Hemingwayt, ám ez megint egy olyan gondolat, amit róla is fogalmazhattak volna. Faludy élvezte az élet minden pillanatát. Nagyon élvezte. És jó ember volt. Azt hiszem ez a legtöbb, és legfontosabb, ami elmondható róla. Ugyanis jó emberből van manapság a legkevesebb.