Versek a Bagolyvárból

Karneváli táncok, dalok című kötetből való versek: Kisvárosi képek

(1.sz. vers)
Sorsod
( egy gyarló barátra emelem kupám)
Emelkedett az életed,
híred egyre nőtt,
mélybe hullt az önérzeted
szavad dőre lötty.
Hittem szép szavadnak,
lám mégis megcsalál,
mélybe hullsz már lassan
elfogy az erőd
kezed kapaszkodik,
de nem kapsz levegőt!

Sorsod - hiába a pénzed -
lassú megvetés!
Kő esik a mélybe,
nincs sok szenvedés!
De Te csak por vagy,
nem leszel kő soha!
Hazug álnokságod
szálló út pora.
Vivátot neked így
hát nem is mondhatok!
Emelem kupámat,
fenékig kiiszom.
Talán ma éjjel
jobban alhatok!