Olvasok, naponta olvasok,
valami értelmet keresek,
s nézem, körülöttem telnek a napok
" Mi örömet tartogat még az élet?
(Tartogat-e valamit egyáltalán?)
A mások örömét,
örömeinkből fakadottak örömeit
(az öröm megmaradásának az elve,
ha mi már meg nem maradhatunk),
Örömeinkből fakadott örömök
visszaszállnak a fejünkre,
mint az áldás,
mint az átok
(egy tőből fakadt e két szó
egy törzsnek két hajtása,
egy arcnak két orcája,
egy madárnak két szárnya:
egyikkel előre röpül,
a másikkal hátrafelé:
és közös sírba temetődik,
élni az öntudatlanságot
a halál után,
mint éltük,
születés előtt -
Telnek a napok, s nézem a madarakat
kiszakadnak lelkemből a jajgató
vadak menekülései
s reszketve lessük a tegnap visszatértét.
Jaj, Uram, csak ez a jaj van már!
Nézem a pengő fényt, ahogy rásímul
a nyírfa bomló barkáira,
s tisztelegve sorakoznak
a hóvirágok a kertben,
fejüket mélyen lehajtják
mert szemüket bántja a sok cudariság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése