Köszöntő!

Liszt Ferenc: A csalogány  (klikk)

Itt jár a fény
(Dinnyés Pistának 75-re)
Orosházi elégia

Látod-e Pistám, fehér sziromként száll az idő!
Puha ezüstként hull Orosházára a februári eső
A város zajos szóval keresi az eltiporított múltat már
Neked mondjam-e, milyen is a forró a nyár!
Úgyis tudod, bár felidézni Te zenével szoktad
Keserves lett az élet, legyintve mondtad
Miközben elrévedtél a messzi magányba,
Énekes fiúk, lányok lestek a dalvezető pálcádra,
életünk zajlott, egy itteni görögös sorsszínpadon
Hol kínnal csapott össze Antigoné és Kreón
Haimon is hiába remélte a barlangba rejtező reményt
Hisz Antigoné fátyolhalála sem volt Kreónnak kemény.
Füstbe ment álmok világa gyötörte, őt s minket
A napok ízzó harcában adtak ránk láncinget
Ízzót, hogy bőrünkbe égjen, mert ez volt a SORS
Törpe-diktátorok parancsa döntött akkor is, mint most
álmok világa a szabadsága vágya létünkbe mart
Minap még direktor Gyulánk is itt zengte a dalt
A székelykeseregőt, meg az Ave Mariát
S kóstolta a dunántúli földek selymes borát
Pergolesivel barokkosan zengtétek a Stabat Matert
Jézus anyja s sírva nézett le rátok és ránk
Fájlalta fiát, s minket a földi keresztfán
De Bartók és Kodály szívós vívódással
Nemzetet, népet mentett ősi dalolással,
Így él bennünk a népmentő dal örök íze
Csobbant lelkünk a mesékből idementett életvízbe
Pedig irtottak ám , mégis .maradtunk makacssággal
Drága anyánk sütötte kenyér illatával
A puszták szelével, végtelen dalával.
Gyakorta fondor szenvedelmek gyötörtek,
így menekültek szobáról szobára az emlékek,
mi meg megyünk körbe-körbe halk magányba,
s ránézünk mélán a csendes lakásra
vagy éppen az utcán ballagunk,
s érezzük, hogy itt élve nagyon fáj a múlt
annyi emlék és tárgy és mind avult!
Elvesztett remények, vágyak,
Szenvedelmes törpék gurgulázása
Kórusban dübörög a jelen pusztítása,
Nincs már szemük meglátni mi a szép
Gyopárosnál vízbe zuhan egy múló napkép
A mérték erre a „ legyintett majd”, ez ráégett a tájra,
mint a folyékony üveg, csöppen egy merev formába,
s törékeny voltát ki nézi már, nem érdekes!
Itt osongat a fény, a drága napnak sugára
mint egy hidegben megdermedt madárka
Isten drága ékköve kezembe remegve piheg
Kérdezzük naponta (kicsi és öreg) nemzetségünk ki menti meg
Hisz elmosták Sziszi királyné útját,
Ihatatlanná tették a tanyák kútját.
Itt jár a fény sétálgat, dudorászik
Kertünkben a hóvirág bólogat, virágzik
Tavasz jő, tavasznak van ideje dalolásra.
Kicsavart fák, omló tájak, szavak rianásra
S nekünk a porló idő, homokként itt maradt.
Mégis most zengjen a dal a dicső élet-ének!
Élj soká jó Istvánunk s mondjad mégis „szép az élet!”
Szépsége az egyszeri s ismételhetetlensége - mondom
Vezényelj Pista!, életünkből a dal soha ki ne kopjon!