Már rég volt ilyen Orosházán, hogy a kávéházba (Amadeus) beköltözzön egy amatőr színházi társulat. Márpedig ez történt mostanság már napok óta, s számomra ez nagyobb jelentőséggel bír minden más politikai spektákulumnál.
"Éljen a teátrum! - kiáltom örömmel, mert szép órát szereztek mindannyionknak, akik elmentünk oda kedden délben. Szép órát szereztek az ifjú teétristák is vezetőjükkel együtt, aki nem más, mint a mindannyiunk által ismert drámapedagógus, újságíró, a helyi tévé egyik sztárja, s kiváló rendező, B.Imre Juli.
A színészpalánták, ez alkalmi játékra összeverbuválódott Táncsics és Székács gimnazisták truppja, arra vállalkoztak, hogy a 30-as évek Orosházájának hangulatát megidézzék, a korabeli történések, pletykák, események, újsághírek, törvényszéki históriákon keresztül. S Isten bizon' jól csinálták, hangulatot teremtettek, nevettettek, danoltak, iszogattak (no nem szilvóriumot, hanem az Amadeus málnakoktélt! Jégmentesen!) Sőt még táncoltak is egy picit!
S ahogy megnéztük a teátrumi játékot, mi is búcsút intettünk a szereplőknek, s közben a déli ebédhez igazítottuk izlelőinket, megjegyeztem: "Azért a korabeli újságírók tudtak írni! Ize volt a leírt híreknek, mondatoknak. Persze lehet, ha 50 év múlva, ha lesz valaki, aki eljátszik ezzel a színházosdi gondolattal, akkor ő is azt fogják mondani. Ja, kérem! Akkor még tudtak írni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése