Könyvbemutató a színházteremben Kardoskúton
A jó est a siker, a taps pedig az öröm...
Az idei január vége mozgalmas volt. Nem csupán azért, mert sok helyre elszólítottak (s örömmel mentem), hanem mert szokatlan volt az érdeklődés a magyar kultúra napja rendezvényei iránt. Orosházán rendezvénysorozat alakult ki, Békéscsabán kiosztották a Bárka-díjakat a Megyei Könyvtárban (azt mondta valaki, hogy a Bárka-estek történetében ezen volt a legnagyobb a közönség érdeklődése), s aztán Kardoskút: ünnepi könyvbemutató.
Azt gondoltam, hogy egy könyvbemutató nem nagy ügy. Néhányon már voltam, voltunk páran, s örültünk, hogy ennyien is vannak. De Kardoskúton valami más történt. Este hat óra előtt valamivel érkeztünk a művelődési házba. Régi idők emlékét idézte az épület, bár újult már, de azért őriz még valamit a régi kultúrház hangulatából. Persze ez is csak pénzkérdés itt is, és nem a szándéké. Úgy gondoltam, hogy valamelyik kisteremben megleszünk, akik eljönnek Bárdos Zsuzsa új (harmadik) könyvének bemutatójára. Tévedtem. A színházterembe invitáltak, illetve mutatták az utat, s biztattak, hogy verekedjük át magunkat a tömegen, mert sokan álldogáltak a terem bejárata előtt. Aztán beléptünk... Nem akartam hinni a szememnek!
Meg is kérdeztem, jó helyen járok? - Persze, persze, valahol még lesz szék is, - de már hoznak is nekünk az irodából. Aztán ismerősöket látok a színpad előtt, Ramasz Imrét, Kardoskút polgármesterét, Bárdos Zsuzsát, a könyv szerzőjét, Rózsa Zoltán múzeumigazgatót, Füvesi Sándor múzeumi munkatársat, aki az est kérdező-rendezője volt. De aztán ott elöl meglátom, hogy Orosháza is képviselteti magát, Németh Béla polgármester, Csányiné Kádár Tünde vezető tanácsos személyében, de sokan, mások is eljöttek szomszédolni, mint valaha régen volt az. Jó helyen járunk. A színpadon Labozár Antal és zenekara játszik. Magyar nótákat és Rózsa Imre dalait. Hát itt a siker titka. Rózsa Imre kardoskúti dalköltőre emlékeznek a község lakói, s azt hiszem senki nem maradt otthon, mert a terem zsúfolásig megtelt. Vannak idősek, fiatalok, akadnak, akik ismerték még Rózsa Imrét, mások csak hallottak róla. Bárdos Zsuzsa Rózsa Imre pusztai dalköltőről írt könyvet, Nótát vetett a rét hajlatán címmel. A közel 200 oldalas könyv egy tragikus sorsú embernek, a puszta dalosának állít emléket, aki a két világháború között az egész Magyarországon ismert volt, nótáit kiadták, énekelték. Aztán jött egy hihetetlenül kegyetlen korszak 1948 után. Erőszakolták, hogy az új hatalmat dicsőítő verseket írjon, aztán az államvédelmisek elvitték, verseiből lefoglaltak néhányat. Hazaengedték, de soha nem beszélt arról, mit kérdeztek tőle. 1952 májusában ismét berendelték, de ő kihasználta, hogy felesége nincs otthon, véget vetett életének. Született 1901-ben, meghalt 1952-ben. Bárdos Zsuzsa könyve Rózsa Imre alkotói útját mutatja be. A könyv két nagy részre tagolható. Az első 90 oldal a Rózsa családról, a pusztáról, az otthonteremtésről, a dalköltőről, a tragikus végről szól. Ennek a résznek különösen értékes része a Vázlatosan a magyar nótáról című fejezet. A könyv második fele Rózsa Imre nótáit, verseit adja közre. A kötet záró írási; Juhász Nagy Vilmos, (az ártalmatlanul meghurcolt és bebörtönzött paraszt-polgár, a művelt gazdálkodó) leányának, Paulovics Józsefnének a késői búcsúja, hiszen az ő keresztapja volt Rózsa Imre. A kötet írójának választékos nyelvhasználata ritka érték a mai világban, mondatainak gördülékenysége, pedig olvasmányossá teszi a könyvet. Bizony a mintegy 250 érdeklődő előtti könyvbemutató siker, a sok taps, pedig mindenkinek öröm.
Fülöp Béla
Az idei január vége mozgalmas volt. Nem csupán azért, mert sok helyre elszólítottak (s örömmel mentem), hanem mert szokatlan volt az érdeklődés a magyar kultúra napja rendezvényei iránt. Orosházán rendezvénysorozat alakult ki, Békéscsabán kiosztották a Bárka-díjakat a Megyei Könyvtárban (azt mondta valaki, hogy a Bárka-estek történetében ezen volt a legnagyobb a közönség érdeklődése), s aztán Kardoskút: ünnepi könyvbemutató.
Azt gondoltam, hogy egy könyvbemutató nem nagy ügy. Néhányon már voltam, voltunk páran, s örültünk, hogy ennyien is vannak. De Kardoskúton valami más történt. Este hat óra előtt valamivel érkeztünk a művelődési házba. Régi idők emlékét idézte az épület, bár újult már, de azért őriz még valamit a régi kultúrház hangulatából. Persze ez is csak pénzkérdés itt is, és nem a szándéké. Úgy gondoltam, hogy valamelyik kisteremben megleszünk, akik eljönnek Bárdos Zsuzsa új (harmadik) könyvének bemutatójára. Tévedtem. A színházterembe invitáltak, illetve mutatták az utat, s biztattak, hogy verekedjük át magunkat a tömegen, mert sokan álldogáltak a terem bejárata előtt. Aztán beléptünk... Nem akartam hinni a szememnek!
Meg is kérdeztem, jó helyen járok? - Persze, persze, valahol még lesz szék is, - de már hoznak is nekünk az irodából. Aztán ismerősöket látok a színpad előtt, Ramasz Imrét, Kardoskút polgármesterét, Bárdos Zsuzsát, a könyv szerzőjét, Rózsa Zoltán múzeumigazgatót, Füvesi Sándor múzeumi munkatársat, aki az est kérdező-rendezője volt. De aztán ott elöl meglátom, hogy Orosháza is képviselteti magát, Németh Béla polgármester, Csányiné Kádár Tünde vezető tanácsos személyében, de sokan, mások is eljöttek szomszédolni, mint valaha régen volt az. Jó helyen járunk. A színpadon Labozár Antal és zenekara játszik. Magyar nótákat és Rózsa Imre dalait. Hát itt a siker titka. Rózsa Imre kardoskúti dalköltőre emlékeznek a község lakói, s azt hiszem senki nem maradt otthon, mert a terem zsúfolásig megtelt. Vannak idősek, fiatalok, akadnak, akik ismerték még Rózsa Imrét, mások csak hallottak róla. Bárdos Zsuzsa Rózsa Imre pusztai dalköltőről írt könyvet, Nótát vetett a rét hajlatán címmel. A közel 200 oldalas könyv egy tragikus sorsú embernek, a puszta dalosának állít emléket, aki a két világháború között az egész Magyarországon ismert volt, nótáit kiadták, énekelték. Aztán jött egy hihetetlenül kegyetlen korszak 1948 után. Erőszakolták, hogy az új hatalmat dicsőítő verseket írjon, aztán az államvédelmisek elvitték, verseiből lefoglaltak néhányat. Hazaengedték, de soha nem beszélt arról, mit kérdeztek tőle. 1952 májusában ismét berendelték, de ő kihasználta, hogy felesége nincs otthon, véget vetett életének. Született 1901-ben, meghalt 1952-ben. Bárdos Zsuzsa könyve Rózsa Imre alkotói útját mutatja be. A könyv két nagy részre tagolható. Az első 90 oldal a Rózsa családról, a pusztáról, az otthonteremtésről, a dalköltőről, a tragikus végről szól. Ennek a résznek különösen értékes része a Vázlatosan a magyar nótáról című fejezet. A könyv második fele Rózsa Imre nótáit, verseit adja közre. A kötet záró írási; Juhász Nagy Vilmos, (az ártalmatlanul meghurcolt és bebörtönzött paraszt-polgár, a művelt gazdálkodó) leányának, Paulovics Józsefnének a késői búcsúja, hiszen az ő keresztapja volt Rózsa Imre. A kötet írójának választékos nyelvhasználata ritka érték a mai világban, mondatainak gördülékenysége, pedig olvasmányossá teszi a könyvet. Bizony a mintegy 250 érdeklődő előtti könyvbemutató siker, a sok taps, pedig mindenkinek öröm.
Fülöp Béla
(2007. január havában)
( Megjegyzés: Az évek során annyi mindent megírtam, s szétszórva vannak valahol, össze bizony nem gyűjtöttem. Most már bánom, s ha valamire rátalálok, akkor elteszem. Így találtam erre az írásomra is, amely a KARDOSKÚT honlapon várt, talán éppen rám, hogy ismét rábukkanjak. Az érdekessége a dolognak az egészben az, hogy éppen most írok Juhász Nagy Vilmosról az Orosházi Könyvek és alkotók című könyvemben róla is, s lánya Paulovicsné éppen a minap volt itt, mert szeretnél, ha megjelenne keresztapja minden verse. Ennek szerkesztését elvállaltam. De ezt az írást megtalálva itt is közlöm.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése