Békéscsaba ide egy jó ugrás, s ha nem is gyakorlatban - bár jeles rendezvényeik sora megéri átmenni! - de képzeletben átrándulunk. Most ez az írás ragadta meg a figyelmemet.
Sztakó Zsolt
Amatőr író meséi
Mit tegyen szegény amatőr író, ha ég benne a közlési vágy, de a kiadók szóba se állnak vele? Mert nincs jól „csengő" neve, ami az olvasók bukszájából kicsalogatná a bankókat. Abból a bukszából, ami manapság egyre vészesebben „soványodik".
Ugyanis Európának ezen a táján az irodalom afféle úri passziónak számít, mind alkotói, mind fogyasztói szempontból. Alkotói szempontból azonban annyival nehezebb, hogy ők az egzisztenciájukat teszik kockára - és akkor eszembe jut egy közelmúltban olvasott interjú, hogy Norvégiában az írók fizetést kapnak; hja, kérem, az jóléti állam.
De most térjünk vissza az amatőr írókhoz! Két lehetőség áll előttük, ha megjelenésre vágynak, amelyek közül az egyik majdhogynem csak elvileg létezik. Mert ugye „elvileg" pályázhat is, hogy az állam támogassa könyvének a kiadását. Ehhez azonban legalább akkora szerencse kell, mint ahhoz, hogy valaki megnyerje a lottóötöst. Jobban belegondolva, lottóötösre azért mégiscsak nagyobb az ember esélye, mert hát lottósorsolás minden héten van - és ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy aki könyvet akar kiadni, az lottózzon, habár ez se egy elvetendő ötlet.
Tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése