Partiumi utazások
Felkészülés az útra....
( A Partium elnevezést a hivatalos romániai közigazgatásban nem használják, magyar lakossága azonban általában ma is Partiumnak nevezi a területet, és megkülönbözteti azt a történelmi Erdély (latinul Transylvania, románul Ardeal) területétől. A Partium mai fogalmába a következő romániai megyék tartoznak északról dél felé: Máramaros megye, Szilágy megye (Szilágyság), Szatmár megye,Bihar megye („Biharország”), Arad megye ) ( A képen Réka unokám a margittai református templomban)
Partium (lat.), a hajdani Zarán, Közép-Szolnok, Kraszna vármegyék és Kővár vidéke, amely magyarországi részek a XVI. és XVII. sz. folytán Erdélyhez való csatolás nélkül az erdélyi fejedelmeknek birtokába jutottak. A részeket az erdélyi fejedelmek nem mint ilyenek, hanem mint «Magyarország részeinek urai» birták, oly kikötéssel, hogy haláluk után a magyar király hatalma alá visszatérnek. A visszacsatolás 1693. megtörtént, de 1733. kelt kormányrendelet a részeket ismét elszakította. A visszacsatolás iránt az 1741. XVIII., 1792. XI., 1836. XXI. és 1848. VI. t.-cikkek intézkedtek. Az 1877. I. t.-c. Közép-Szolnokot és Krasznát Szilágy vármegyébe, Zaránd vármegyét részben Hunyad, részben Arad vármegyébe, Kővár vidékét részben Szolnok-Doboka, részben Szatmár vármegyében kebelezte be. )
Egy idő utá
n az ember egyre inkább átgondolja, hogy hol, mit, mikor és miért tesz! Így vagyok már én is a dologgal, annál is inkább, hogy nemrég egy orosházi Névtelen azt vágta hozzám, hogy sunyi vagyok (ő tudja!), bár én mindig vállaltam a nevem. Persze volt olyan, hogy a nevem is más volt, mert azt mondták, hogy ilyen név, hogy Béla nincs, csak Adalbert van. Így aztán jó ideig lettem én Adalbert. Szóval oda készültem jó másfél hétre, ahol egykoron elvették a nevem, s hazaárulónak tituláltak. (Ugye Névtelen megjegyzőm nem tudja az milyen!)
A határt ma már alig érzékeli az ember, sőt az átlépés helyeiben is lehet válogatni. Most úgy döntöttünk, hogy Létavértes és Székelyhíd határállomáson lépünk át az egyik részből a másikba. Csak igazoltuk személyünket, s mehettünk. Nincs semmi extra kérdezgetés (mint egykoron: miért, hova, kihez, meddig, mit viszel, mennyi pénzed van, viszel-e Bibliát, s fegyvered van-e stb., csak intettek s egy rövidke tekervényes út után (jó minőségű út!) már Székelyhídon voltunk. Székelyhídon átkocogtunk, hogy beleszippantsunk ebbe az érmelléki levegőbe (mert Partiumnak ezt a részét, egészen Érmindszent tájékáig az Ér mentének vagyis Érmelléknek hívták és hívják ma is.) Most úgy döntötöttünk, hogy közel két hétre erre barangolunk, hogy két unokánknak is megmutassuk az erdélyi tájat, embereket, s ízlelgessék, hogy erre milyen is a magyar nyelvnek a zamata, íze. Mi is a fogalom lényege, hogy Erdély, s benne új nevek, amit ők még nem hallottak:Érmellék, Szilágyság, Máramaros, Szatmár, vagyis a részek, PARTIUM. Nekem ez a vidék olyan mint másnak a Székelyföld, csak itt már végérvényesen talán, nagyobb darab birtokot és lelket haraptak ki, ki mint ott a Kárpátok belső karéjában.
Felkészülés az útra....
( A Partium elnevezést a hivatalos romániai közigazgatásban nem használják, magyar lakossága azonban általában ma is Partiumnak nevezi a területet, és megkülönbözteti azt a történelmi Erdély (latinul Transylvania, románul Ardeal) területétől. A Partium mai fogalmába a következő romániai megyék tartoznak északról dél felé: Máramaros megye, Szilágy megye (Szilágyság), Szatmár megye,Bihar megye („Biharország”), Arad megye ) ( A képen Réka unokám a margittai református templomban)
Partium (lat.), a hajdani Zarán, Közép-Szolnok, Kraszna vármegyék és Kővár vidéke, amely magyarországi részek a XVI. és XVII. sz. folytán Erdélyhez való csatolás nélkül az erdélyi fejedelmeknek birtokába jutottak. A részeket az erdélyi fejedelmek nem mint ilyenek, hanem mint «Magyarország részeinek urai» birták, oly kikötéssel, hogy haláluk után a magyar király hatalma alá visszatérnek. A visszacsatolás 1693. megtörtént, de 1733. kelt kormányrendelet a részeket ismét elszakította. A visszacsatolás iránt az 1741. XVIII., 1792. XI., 1836. XXI. és 1848. VI. t.-cikkek intézkedtek. Az 1877. I. t.-c. Közép-Szolnokot és Krasznát Szilágy vármegyébe, Zaránd vármegyét részben Hunyad, részben Arad vármegyébe, Kővár vidékét részben Szolnok-Doboka, részben Szatmár vármegyében kebelezte be. )
Egy idő utá
n az ember egyre inkább átgondolja, hogy hol, mit, mikor és miért tesz! Így vagyok már én is a dologgal, annál is inkább, hogy nemrég egy orosházi Névtelen azt vágta hozzám, hogy sunyi vagyok (ő tudja!), bár én mindig vállaltam a nevem. Persze volt olyan, hogy a nevem is más volt, mert azt mondták, hogy ilyen név, hogy Béla nincs, csak Adalbert van. Így aztán jó ideig lettem én Adalbert. Szóval oda készültem jó másfél hétre, ahol egykoron elvették a nevem, s hazaárulónak tituláltak. (Ugye Névtelen megjegyzőm nem tudja az milyen!)A határt ma már alig érzékeli az ember, sőt az átlépés helyeiben is lehet válogatni. Most úgy döntöttünk, hogy Létavértes és Székelyhíd határállomáson lépünk át az egyik részből a másikba. Csak igazoltuk személyünket, s mehettünk. Nincs semmi extra kérdezgetés (mint egykoron: miért, hova, kihez, meddig, mit viszel, mennyi pénzed van, viszel-e Bibliát, s fegyvered van-e stb., csak intettek s egy rövidke tekervényes út után (jó minőségű út!) már Székelyhídon voltunk. Székelyhídon átkocogtunk, hogy beleszippantsunk ebbe az érmelléki levegőbe (mert Partiumnak ezt a részét, egészen Érmindszent tájékáig az Ér mentének vagyis Érmelléknek hívták és hívják ma is.) Most úgy döntötöttünk, hogy közel két hétre erre barangolunk, hogy két unokánknak is megmutassuk az erdélyi tájat, embereket, s ízlelgessék, hogy erre milyen is a magyar nyelvnek a zamata, íze. Mi is a fogalom lényege, hogy Erdély, s benne új nevek, amit ők még nem hallottak:Érmellék, Szilágyság, Máramaros, Szatmár, vagyis a részek, PARTIUM. Nekem ez a vidék olyan mint másnak a Székelyföld, csak itt már végérvényesen talán, nagyobb darab birtokot és lelket haraptak ki, ki mint ott a Kárpátok belső karéjában.
Így négyen vágtunk neki az útnak, amit minden barangolással együtt olyan 1000-1500 km-re terveztem. Szándékom szerint állomásaink ezek: Érbogyoszló, Érszalacs, Ottomány, Margitta, Nagyfalu, Szilágysomlyó, Érszakácsi, Tasnád, Nagykároly, Szatmárnémeti, Koltó, Nagybánya, Sujor, Bódi tó, Mezőpetri, Éririny, Kaplony. Hangulatunk kiváló volt, s röpke 4 óra alatt már Érbogyoszló utcáin gurigázott végig fehér Skoda Fábiánk, hátul a vonóhorogra szerelt új, nagyszerű csomagtartónkkal a kerekesszéknek. Aztán egyszerre már fordultunk is albisi útra, hogy Síkmár utcában kikössünk utazókocsinkkal. Ez itt már a Török tanár úr és neje Sára asszony -tanárnő - birodalma, ahol tervezgettük és aztán elkészítettük az Érmellék című monográfiánkat. S lám már teli az aztal, ott a lapótya is, és mesélünk...mesélünk...mesélünk. Régi időket idézünk, s előkerülnek hajdani könyvek, versek, emlékek, sorsok és emberek, s benne a mi elfutott életünk, hogy megkérdezzük: "Mondd tettél-e eleget? Mire vállalkoztál, teljesítetted-e?
A választ nem mi adjuk meg!
Utak és emberek
Tudtam, hogy mire vállalkozom, de azért ennyire siralmasnak nem hittem, mármint az utakat. No persze voltak kiváló utakm is egy-egy darabon, s ilyenkor mindig felkiáltottunk: Lám ilyent is tudunk, de most nem akarunk még ilyen utat! - vallják az útépítők, meg a szentséges útfelelősök. A lényeg az, hogy fizettünk útadót, mi is és a honiak is. A rendőrség (Politia rutiera) néha megállíthat és kérheti a matricát vagy ahogy mondják a Rovinetat.
Tájak és ételek
Akikre odafigyeltünk
A városok, falvak leírása
Hazahozott emlékek
Magyarok üzenetei Albis, Ottomány, Szalacs Margitta, Nagybánya Nagykároly
Visszavágyódás
Folytatom ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése