Egy napon éppen sütött a nap
pedig ritkaság a ködös télben.
- Milyen a szeretet - kérdem
- Nem tudom, ez nagyon nehéz kérdés -
mondta unokám, s nevetett, - hogy
te mivel foglalkozol! - , és hosszan nézett.
Aztán sétáltunk a tónál éppen
mikora kis szigetemre néztem
nagy halat láttam, csobantott farkával
verte a vizet szerte-széjjel.
- Látod - mondta unokám - a hal se tudja
de mégis üzent, hogy ez a nap
ne legyen szeretethiányosan furcsa.
A parton sétáltam, lassan tova
s csoda történt, megláttam a tó körül
a hóvirág szőnyeget.
Ahol így vigyáznak a virágra
ott virágzik a szeretet - gondoltam.
Mindez álom volt ám, amire
ébredtem reggel, mert hóvirág
a tónál nem nyillott ma reggel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése