Egy vers

Orosházi baktató

Patkós lovam ha megbotlott,
Orosházán egy kovács volt.
Egy kovács volt, ő is oda,
Eltűnt világ, s utcák sora.

Lovam lábán nincs már patkó,
égi réten sétáló csillagló.
Én csak nézek, nincs semmi más,
mindez látvány vagy látomás.

Voltak házak, rétek, utak
maradtak a kiszáradt kutak,
lassan megyünk egyre tovább
valami ízért, keressük a csodát.

Fejünk fölött lombkupolák
talán volt víz vagy egy folyó
nem is tudom mire is jó.
Lehajlok, ne érjen, se múlt, se faág
Sírva ölelgetem lovam nyakát.