2013. május 31., péntek
2013. május 23., csütörtök
Versek a Bagolyvárból
Arany
„A vén
tanárnak volt egyciterája
s mikor a
bánat nagyon megszállja
veszi a
kopott, rozzant szerszámot
s múlatja
magát a négy fal között.
Nem
érdekli már, hogy van- hallgatóság
hisz ma
már ő sem divatos jószág
kapkodva,
régi időket idéz meg csak.
Mulandó
idő gyakran elszakad.
ujjai
fáznak, összegémberednek
a húrokat
pengetve iskoláról regélnek
ám hova
lett, bohóság, szőkeség, illat
fáj már a
volt, mert eltűnt minden mi ringat
Tanárként,
dalosként már nem sokra számol
Lassan
felejt ő is, minden nap egy régit
de a
fiatalság vágya néha felfűtik
ilyenkor
szokta melengetni fázós ujját
Csak a
hangszer marad, gyakorolni kéne
lehet,
hogy hasznát veszed végre
ha
eténként kiülsz az Árpád-kertbe
kalapodba
kerülhet egy-két pityke.
Tavasz a gimnáziumok szívében
A templom tornyából lassan
ereszkedve
a búgó orgonaszó mellett
a tavasz jött a végtelen Időben
s én megálltam a kövek közt a
parkban
múlt időkért szívem kitakartam.
tudtam a titkot, de sohasem értem
hogy lett ez az alma mater hites
menedéked
Régi diákok, professzorok, árnyak
kerengnek
s hamis eszmék között vergődve
építettek tervet.
iskolát faragtak, s közben hazug
dolgokra
pengették a város panelfalait,
Fénnyel dalolt, és nagy-nagy
tudással
rejtezkedő professzori akarással
hitték, hogy a fa metszett törzse
újra kinő…
s néha – ha engedték - búgott a
templom orgonája,
gyógyult a seb, az amputált test
a dal visszhangját énekelte
s lám két zsenge ág kezdett nőni
egymást segítve, miközben tavasz
jött.,
s a fényben tovább dalolt az alma
máter bennem
a dalban a napsugaras nyugat
fénye
s ölelkezik benne a kettő reménye.
Igy él bennem tavasszal a Székács
és a Táncsics,
egy tavasz beteljesülése.
Versek a Bagolyvárból
Májusi
útravaló tarisznyába
Sacinak
ballagása alkalmából 2013. május 5-
Látod
Saci, így múlik az idő!
Még
csak most volt, hogy itt totyogtál,
Ujjaink
közt morzsoltuk a napok apró
kavicsait: játékkövek és bölcsességek.
Ugye
tudod a titkot: a kö bölcsessége:
a
keménysége, semmi más!
Mire
megnőttél megtanultad,
csak
az a tiéd, mit magad szerzel meg
Tarisznyádban
legyen ott a kő,
a
mindig józan megfontolás
Mindig
gondolj a tegnapra is
Akkor
nem lesz döntésed hamis.
Az
élet keresztutak állandó találkozása,
Te
döntesz merre haladsz
Egyedül
egyedül
maradtam,
mindenki
elment
s
egyedül mit tehet
az
Északi Sarkon a
jegesmedve?
Címkék:
Versek a Bagolyvárból
2013. május 20., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)